Fotó: MTI
2009. augusztus 14., 10:082009. augusztus 14., 10:08
Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója a megnyitón kiemelte: a tárlatot az elmúlt öt év terméséből válogatta Dévényi István kurátor. „Évszázaddal a történelmet szoktuk mérni, az emberi élet, alkotói tevékenység a legjobb szándékkal is csak évtizedekben mérhető” – mondta a főigazgató születésnapi köszöntőjében, majd kifejtette, hogy Lossonczy Tamás élete, alkotókedve példaértékű lehet mindenki számára. „Meghatottan hajtunk fejet az életmű és annak alkotója előtt” – köszöntötte Bereczky Loránd a művészt, majd átadta az intézmény ajándékát, a Magyar Nemzeti Galéria bronzérmét, amelyet Víg Tamás képzőművész készített.
Szegedy-Maszák Mihály irodalomtörténész laudációjában visszaemlékezett gyerekkorára, amikor édesapja elvitte magával a festőművészhez. A Széchenyi-díjas tudós beszédében méltatta a mester sokoldalúságát, gondolati nyitottságát, majd kifejtette: példa nélküli a művészettörténetben, hogy száz évnél idősebb művésznek friss alkotásokból nyílik tárlata. A méltató ugyanakkor kitért arra is, hogy Lossonczy Tamás életművére a ciklikusság jellemző, az, hogy a mester vissza-visszatér alkotásaiban ugyanazokhoz a problémakörökhöz, gondolatokhoz. Szerinte az új képekben az emlékezés folyamata is tetten érhető, például az, hogy Lossonczy Tamás mintha újraalkotná a második világháborúban megsemmisült képeit. (A festő Keleti Károly utcai lakását és műtermét bombatalálat érte.)
1904. augusztus 12-én született Budapesten. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán (1923–26) mestere előbb Bosznay István, majd Vaszary János volt. Tanulmányi úton járt Párizsban (1926, 1929, 1937) és Hollandiában (1929). Az Iparművészeti Főiskolán (1929–31) Kaesz Gyula növendékeként belsőépítészettel foglalkozott. 1934-ben tagja lett a Szocialista Képzőművészek Csoportjának. 1945-ben az Európai Iskolához, majd 1946-ban az elvont művészek magyarországi csoportjához csatlakozott. 1992-től tagja a Széchenyi Művészeti Akadémiának; 1994-ben Kossuth-díjat kapott. |
A tárlat kurátora, Dévényi István elmondta: az elmúlt évek legfontosabb és legjellemzőbb műveit válogatta ki a mester műtermében. „A kiállítás címe – 100 év után – tulajdonképpen félreérthető, mert a száz év Lossonczy Tamásnak nem jelentett korszakhatárt. Azt próbáltam a válogatással megragadni, hogy mi is a Lossonczy-festészet lényege” – mondta Dévényi István, hozzátéve, nem titkolt szándéka volt az is, hogy a kiállított anyagból a látogatók a mester humorát, bölcsességét és iróniáját is megismerhessék.
„Meg akartam mutatni, hogy ő milyen ember valójában. Azt, hogy mennyi erőt ad az embereknek kedvességével, okosságával. Példát mutat, hogyan kellene élni ebben a világban” – mondta Dévényi István, aki szerint az eddigi visszajelzések azt mutatják, ez a törekvése sikeres volt. A kurátor elárulta: bőséges anyagból kellett kiválasztania a tárlat műtárgyait, mert Lossonczy Tamás folyamatosan dolgozik. „Szerintem harmincezernél is több rajzot készített élete folyamán, az utóbbi évek rajzterméséből csupán 30–40 különösen jellemző darabot mutatunk be” – tette hozzá. Dévényi István ugyanakkor egyetértett Szegedy-Maszák Mihálylyal: szerinte a megsemmisült képek újraalkotása fontos elem a mester újabb munkáiban.
„Van egy Lossonczy-kép a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán, amit a mester szinte biztosan nem látott már évtizedek óta. A múltkor hajszálpontosan ugyanazokkal a színekkel és formai megoldásokkal megfestett képet mutatott nekem. Úgy látszik, a belső látásából visszasejlett neki ez a kép” – mondta Dévényi István.
A szeptember 6-áig látható kiállításra egy katalógus is megjelent; a kétnyelvű kiadványba Somlyó György: Centenárium – Prelimináris című, Lossonczy Tamás 100. születésnapjára írt verse és Marosi Ernő művészettörténész, akadémikus bevezető tanulmánya is belekerült.
Mihail Afanaszjevics Bulgakovnak A Mester és Margarita című művéből készült előadás premierjét tartja pénteken a szatmárnémeti Harag György Társulat.
A bukaresti „I.L. Caragiale” Színház és Filmművészeti Egyetem (UNATC) nemzetközi konferenciát és workshopot szervez, melynek tematikája az úgynevezett „oktatófilmek” felhasználási gyakorlata a volt szocialista országokban.
A romániai magyar színházakról és az IFesztről is szó esett a Nemzeti Kisebbségi Színházak Nemzetközi Találkozóján, de felmerült egy budapesti helyszínű erdélyi fesztivál lehetősége is.
Film- és könyvbemutatóval tisztelegtek Janovics Jenő, a magyar filmgyártás úttörőjének munkássága előtt a kolozsvári Művész moziban. A magyar film napja alkalmából szervezett eseményen a „Szamos-parti Hollywoodba” kaphattak betekintést az érdeklődők.
Magyarország és Európa egyik legeredetibb és legkeményebb underground együttesének, a Vágtázó Halottkémeknek a koncertje is szerepel a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) programjában.
Bár a világon az egyik legnagyszerűbb dolog a tánc, hiszen egyetemes, mindenki számára befogadható „nyelv”, amely az életerőt és az életörömöt hordozza, a virtuális „nézelődéshez” szokott mai társadalom ellustult – jelentette ki Könczei Csongor.
A Déryné Program Határtalan alprogramja részeként a magyar nyelvű színjátszás válik elérhetővé Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság és Erdély mintegy 60, magyarok által lakott településén – jelentette be Novák Irén.
A népi együtt muzsikálás és éneklés nemcsak közösségi élményt, de életformát is jelenthet – mondta el az Erdélyben több helyszínen működő Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány (EHHA) kolozsvári intézetének kulturális szervezője, Nagy Kata.
Fürdővilág a Kárpát-medencében: Budapest, Sóvidék és Tarcsafürdő címmel nyit kiállítást április 30-án Sepsiszentgyörgyön a bukaresti Liszt Intézet.
Az Agyagkatonák – Az első kínai császár halhatatlan hadserege című kiállítás Marosvásárhelyre érkezik: május 7-től a Kultúrpalotában lesz látható, ez lesz a városban az idei legimpozánsabb nemzetközi kiállítás.