Jobbá, igazabbá tenni mindannyiunk színpadát: lendületet várnak az új évtől a kultúra területén tevékenykedők

Hogyan összegzik a most véget ért esztendőt, és mit várnak az újtól – ezt a kérdést tettük fel néhány, a kultúra területén tevékenykedő személynek. Megkerestünk költőt, színészt, kulturálisközpont-vezetőt, egyetemi tanárt, szerkesztőt, kulturális menedzsert. A Krónikának adott válaszaikból kiderült, vannak, akik derűlátóan tekintenek a 2022-es évre, mások némi keserűséggel nyugtázzák, hogy a világjárvány lassan két éve tartó időszaka negatív változásokat eredményezett a kulturális élet területén.

Kissé borúlátóan nyilatkozott Biró Árpád Levente nagyváradi kulturális menedzsment-szakember, kommunikációs szakértő, kulturális újságíró.

ráadásul a pandémia mellett kaptunk még egy ellenséget a Bihar megyei önkormányzat vezetősége személyében. Ezen a többszörösen nehezített pályán tehát egyrészt a megszüntetés állandó fenyegetésével, másrészt a kulturális intézményeket általában sújtó nehézségekkel kellett szembenéznünk” – ecsetelte.

Kifejtette, meglátása szerint a 2022-es esztendő küszöbén nem biztatóbb a nagyváradi – és nemcsak a nagyváradi – kulturális intézmények helyzete.

„A pandémia nem okozója, sokkal inkább lakmuszpapírja volt azoknak a rendszerszintű gondoknak, amelyek most felszínre törtek.

– mondta el Biró Árpád Levente. Arra is kitért, az olyan kérdésekre, hogy a járvány és a naponta változó szabályozások milyen hosszú távú változásokat okoznak a kulturális fogyasztásban, hogy mit lehet tenni a gyakorlatban tapasztalható néző- és látogatóvesztés ellen, illetve hogy milyen felelősséggel tartozik a színház, múzeum vagy koncertterem a saját környezetével szemben, és ezt mennyire vállalja fel, továbbra sem sikerült megnyugtató választ találni.

Zsidó Ferenc író, a Csíkszeredában megjelenő Székelyföld kulturális folyóirat főszerkesztője a Krónika megkeresésére úgy értékelt, a most záruló évben jelentős eredményeket nyugtázhat. „Úgy érzem, intenzív évet zártunk a Székelyföld folyóirattal: a járvány ellenére sikerült úgy sakkoznunk, hogy fontosabb rendezvényeinket, lapszámbemutatóinkat, díj­átadó ünnepségünket megtarthassuk. Jelen voltunk a szakmai táborokban, különféle konferenciákon” – sorolta Zsidó Ferenc.

Kiemelte,

sikeresen pontot tettek a 100 kötetes Székely Könyvtár sorozat végére

– az utolsó öt kötet az év végén megjelent. „2022-re kiemelt célunk a teljes sorozat propagálása, illetve októberben fogjuk ünnepelni a Székelyföld folyóirat alapításának huszonötödik jubileumát, tehát tervekből, lendületből nincs hiány” – fogalmazott a főszerkesztő. A székely–magyar írott kultúra legfontosabb szerzői, könyvei közül válogat, a székely írásbeliség minden korszakát igyekszik lefedni a 100 darabos sorozat, a Székely Könyvtár.

Ferenczes István író, költő, a sorozat egyik szerkesztője a Krónikának korábban elmondta, a Székelyföld folyóirat szerkesztésének, kiadásának tapasztalatai, az olvasókkal folytatott párbeszéd arról győzte meg, hogy a büszke székely önismeret mögött nem mindig található meg az a tartalom, amelynek eredője a több, a jobb, az igazabb, az emberibb tudás.

„De nem mondhatunk le annak reményéről, hogy az a székely, akinek a házában ott lesz a száz kötet, s lesz közötte öt-hat kedvence, állandó olvasmánya, emberibben, szépet teremtő ábrándok árnyai alól, tisztábban, másként réved a világba. Talán arra is jó lehet a Székely Könyvtár, hogy a székelységét büszkén hangoztató székely ne fél téglával, hanem egy könyvvel verje a mellét. Talán nem fog fájni annyira” – mondta Ferenczes István.

Szebeni Zsuzsanna, a Liszt Intézet, Sepsiszentgyörgy vezetője úgy nyilatkozott,

a többszörös újra- és újratervezés éve volt az idei.

„Néha sziszüphoszi erőfeszítésnek érezted az újra és újra eléd tornyosuló akadályhalmazt, melyet ha nem kezeltél kellő rugalmassággal, feneketlen mélységbe süllyedtél. A dac, a csakazértis éve volt. Nagy tanulságok, páratlan arany pillanatok és fájdalmak fekete éve” – fogalmazott Szebeni Zsuzsa. Kifejtette ugyanakkor, az évek óta elvetett tervek selyemgubóit látták meg-megvillanni páratlan szépségükben.

„Megtanultunk értékelni olyasmit, ami korábban természetes volt. Néha bepárásodott a szemem csak attól a hétköznapi ténytől, hogy a száz mellé még húsz széket kellett előkeríteni, ha megdicsérték az eperlekvár nyári ízét, ha megtaláltál egy Kemény-féle vadásztörténetet. Megálltam és körülnéztem végtelen boldogsággal olyan közösségek láttán, amelyek léte korábban teljesen természetes és megszokott volt” – mondta a kulturális központ vezetője. Hozzátette,

amikor sem anyagi forrásuk, sem tartalék erejük nem volt, a semmiből is csodát tudtak varázsolni, szívvel, lélekkel és némi szaktudással.

„Honnan tudtuk, hogy ilyenkor mégis sikerült? Szinte ismeretlen emberek megállítottak, és megkérdezték, mikor lesz még ilyen esemény?” – nyugtázta Szebeni Zsuzsa. A kérdésre, hogy mit vár az új esztendőtől, azt válaszolta: termékeny talajt az elvetett magoknak, hogy kisarjaddzanak, napfényt, esőt és szellőt. „Hogy szárba szökkenjenek a gondolatok és tettek, amelyeket elvetettünk a közelmúltban, erős közösséget, hogy megvédjen minden ártó cselekedettől és gondolattól. Hogy visszaállhasson a természet ősi rendje, dac és csakazértis nélkül” – fogalmazott Szebeni Zsuzsa.

László Noémi kolozsvári költő, a Napsugár és Szivárvány gyermeklapok főszerkesztője az új évvel kapcsolatos kérdésünkre válaszolva azt mondta, amikor megtorpan, igyekszik felidézni korábbi önmagát. „Ha jó viszonyban élek vele, és sikerül feleleveníteni őt, erőt ad nekem. Az is megtörténhet, hogy a semmiből mellettem terem a nehezebbik úton. Nagyon remélem, hogy az új esztendőben sem veszítem el a kapcsolatot lelkemnek merészebb, bolondosabb, álmodó felével” – fogalmazott László Noémi.

Lelki erőt, frissességet várnak az új évtől az általunk megkérdezett, a színházi életben tevékenykedő alkotók. Szilágyi-Palkó Csaba egyetemi adjunktus, a BBTE Színház és Film Kara Magyar Színházi Intézetének vezetője azt mondta, mivel gyakorlati, művészeti képzés oktatója, igen fontosnak találja azt, hogy

2021 februárjától több-kevesebb rendszerességgel, de újra szemtől szemben, élőben ment az oktatás

– ez talán egy kicsit oldotta a diákok és oktatóik tavalyi mélyponthangulatát.

„Sajnos, úgy tűnik, lesz a színészképzésben is egy-két évfolyam, akik a szokottnál másabb légkörben nevelkedtek az elmúlt időszakban. Úgy gondolom, az elmúlt évben és főleg a következő időszakban is fontossá válik e egyértelműen vízválasztó erejű periódus tanulságainak a levonása. Nem tudom, hogy 2022-ben még elindulhatunk-e egyfajta, akár az eddigihez képest is más „normalitás”, rendszeresség irányába, de az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján bizakodó vagyok, Covid ide vagy oda” – fogalmazott Szilá­gyi-Palkó Csaba. Mint mondta, mindenesetre bizakodó. „2022-re sok erőt kívánok magunknak és főleg a lelkünknek!” – tette hozzá.

A frissesség, megújulás reményét fogalmazta meg megkeresésünkre Román Eszter színésznő, aki ebben az évben csatlakozott a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatához, azelőtt a nagyváradi Szigligeti Színház tagja volt. A fiatal színésznőt már a kolozsvári közönség is láthatta fő(bb) szerepekben: többek közt az ifj. Vidnyánszky Attila által rendezett Rómeó és Júliában alakítja Júlia szerepét.

„Az óesztendő rögös és elég tartalmas utakon vezetett minket végig. Rengeteg új színe, friss gondolata volt – legalábbis számomra, ebben az új társulatban. Rögös volt, hiszen a korlátozások azzá tették, de még ezekben az időkben is voltak értékes pillanatok és voltak értékes színházi pillanatok. Volt régi és új, volt tragikus és volt komikus, volt zord és volt vidám”– fogalmazott Román Eszter. Kifejtette, ezekre mind szükségük volt nekik, színészeknek és talán a nézőknek is.

Ezt szeretném az új esztendőben is viszontlátni, szeretném a közösség érzését továbbvinni, aminek a legerősebb, legegyszerűbb köteléke az együtt nevetés. Elsősorban ezzel a reménnyel állok a következő év elé, és persze a frissesség, a megújulás reményével is. Hogy mindig legyen új szín, új meglátás, hogy legyen honnan új erőt meríteni” – sorolta a színésznő.

Vadas László kolozsvári sza­badúszó színházi rendező kérdésünkre a régi keleti bölcselettel válaszolt:

„Az elmúlt év sok furcsa gondolatot, viselkedést váltott ki mindannyiunkból, amiknek a lecsengése remélem, igazabbá, őszintébbé, jobbá tudja tenni mindannyiunk színpadát” – fogalmazott Vadas.