Hatvankilenc szerzõ tollából, gondolataiból mai erdélyi létünk keresztmetszete rajzolódik ki térben és idõben egyaránt, hiszen a székelyföldiek mellett belsõ-erdélyi, partiumi, illetve magyarországi szerzõk hozzák a culoeur local-t, a sajátos életérzést. És mert legalább három nemzedék szólal meg, arról is képet kapunk, miként éli meg ittlétét, mi foglalkoztatja leginkább mondjuk az elsõ Forrás-nemzedék képviselõjét, és mi az Elõretolt Helyõrségét. Egyszóval a mai erdélyi irodalmi életet és létet a maga valóságában mutatják be a laza, humoros, olykor kegyetlen öniróniával fûszerezett történetek és a társadalom- és önvizsgálatot, a közösségi sors komorabb elemzését, a gyötrõ önvívódást vagy a nosztalgiázó visszaemlékezéseket elénk táró írások. Ezek képezik a kötet törzsanyagát, de mivel e nélkül nem lenne évkönyv, a felvezetõ kalendárium minden hónapjára erdélyi költõk egy-egy korábbi verse mellé székelyföldi templomok, templombelsõk fényképei láthatók. A kötet „beszegéseként\" pedig a magyar irodalomból merített keresztrejtvények nyújtanak másfajta kikapcsolódást, vagy gerjesztenek kedvet az olvasáshoz. Ezzel az évkönyvvel és Erdélyrõl nyújtott képpel kíván ünnepelni a tizedik évét megért Székelyföld. Ferenczes István költõ, fõszerkesztõ elõszavát idézve „nem csinnadrattával, felhajtással, fergeteges bulikkal, hanem csendben, egy kicsit magunkba nézõn, elmerengõn…\" És akkor nem szabad elmennünk amellett sem, hogy Erdélyben ma ez az évkönyv az egyetlen irodalmi almanach, amellyel a szerzõk és szerkesztõk – megint Ferenczes Istvánt idézve – „mindenfajta messianisztikus bûvöletek, kényszer alatti küldetéstudat, ide-oda való elkötelezettség, hangzatos kinyilatkozás nélkül egyfajta szellemi autonómiát\" próbáltak megteremteni. Egyszer majd kiderül, hogy sikeres volt-e a vállalkozás, de tény, hogy az elsõ lépést a Székelyföld megtette. Választ is adva egyben arra a gyötrõ kétségre: van-e irodalom, könyv, érték ebben a mai furcsa világban? Az Évkönyv tanúsítja: van. És haza lehet vinni. Karácsonyi ajándékként, és egyáltalán.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A történelmi Máramaros egyik legjelentősebb magyar közösségi eseményévé vált a július 11–13. között immár harmadik alkalommal rendezendő Máramarosszigeti Magyar Napok.
Megkezdődtek az Úri muri, megazisten! című új magyar mozifilm forgatási munkálatai a Nemzeti Filmintézet fóti stúdiójának kültéri díszletében.
Több háromszéki településen megemlékeznek a 200 éve született Jókai Mórról, az egyik legjelentősebb magyar prózaíróról, aki a székelyföldi térség egyik településének, Illyefalvának az országgyűlési képviselője volt.
Erdélyi magyar szerzőket is kitüntetett a Romániai Írók Szövetsége június 2-án, amikor kiosztották a szövetség 2024-es díjait – közölte honlapján az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL).
A szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának igazgatóját, Bessenyei Gedő Istvánt választották meg a Magyar Színházi Szövetség elnökévé Balázs Attila leköszönő elnök javaslatára.
Egy csíksomlyói család és a hozzájuk betérő vendégek, zarándokok történetén keresztül mesél a pünkösdi búcsúról, a kegyhelyhez kapcsolódó jelenségekről, hagyományokról, szokásokról Péter Beáta Búcsújárás című drámája, amelyet június 7-én mutatnak be.
Borsody Isabella Lee etnikai identitása, hovatartozása összetett: édesanyja koreai-amerikai, édesapja székely, ő maga Erdélyben gyerekeskedett, majd Budapestre költöztek, jelenleg a Sapientia táncművészet szakán tanul Kolozsváron.
Rendkívüli közgyűlést tartott az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban.
Gyermeknapi ünneplésre várja nézőit a kolozsvári Puck Bábszínház június elsején, ezt követően szervezik meg a Puck Nemzetközi Fesztivált június 2. és 5. között.
Mai világunk, társadalmunk, valóságunk nagy mértékben irányt vesztett – többek közt erre világít rá Sławomir Mrożek lengyel drámaíró ma is fölöttébb aktuális, Tangó című darabja, amelynek premierjét pénteken tartják a Kolozsvári Állami Magyar Színházban.
Látogatottsági adatok