A rabszolgák is viszonylag sokan voltak a társadalomban, de a rabszolgák és a parasztok élete között nem volt olyan nagy különbség, mint azt manapság gondolnánk.

Bull-Hansen arról is beszél, hogy a kereszténység bevezetése hogyan szolgált politikai célokat, illetve, hogy a kereszténység terjesztése a hatalom központosításának egyik eszköze volt, segítségével könnyebb volt szövetségeket kötni más európai uralkodókkal. Kiemelte, hogy

Elmagyarázta, hogy a régi skandináv vallás, amely a természet erőihez kötődött, mélyen beágyazódott az emberek életébe. Számára is fontosak a régi istenek: életének, kultúrájának részét képezik, a természethez való kapcsolódás és annak szimbolikus értelmezése meghatározó elem a hitrendszerében. Hozzátette, hogy

Kifejtette, hogy a vikingek körében a fegyverek közül a lándzsa volt a leggyakoribb, de a sokak által nem gondolt íj is nagyon fontos volt: az íj használata már gyerekkorban elkezdődött, és mindenki tudott vele bánni. A baltát is sokan használták, míg a kard ritkább volt, tulajdonképpen a gazdagok fegyvere volt.

Az erősebb sört valószínűleg a vendégeknek adták, hogy bizonyos helyzetekben berúgjanak, míg maguk a gyengébbet itták, hogy éberek és figyelmesek tudjanak marani. A mézsör is népszerű volt, de ritka és drága, főleg a gazdagok itala.

Bjørn Andreas Bull-Hansen mesélt még amerikai felfedezésekről, hajókról, kereskedelemről is, olyan történelmi érdekességekről, melyekről könyveiben kalandokkal átszőve ír. A beszélgetés zárásaként az író azt is elmondta Kinizsi Zoltánnak – akinek ismeretsége a szerzővel nem új keletű, hiszen nemrég meglátogatta Bull-Hansent norvégiai otthonában is, ahol a hagyományos lakóháztól nem messze egy viking tábor is helyet kapott –, hogy Norvégiában és az északi országokban népes rajongótábora van a vikingeknek, sokan követik ma is az életmódjukat, életformájukat, sátrakban élnek, viking fesztiválokra járnak. Ő ebben nem vesz részt, érdeklődése inkább magányos, otthonában kísérletezik a korabeli tűzgyújtási technikákkal vagy épp kovácsolással.

korábban írtuk

Bár nem mindenkiből lesz író, lesz utánpótlása az erdélyi magyar irodalomnak – átadta díjait a fiatal tehetségeknek az E-MIL

Bizakodásra ad okot, hogy az erdélyi magyar irodalomnak mutatkozik utánpótlása, hiszen sok fiatal próbálkozik vers- és prózaírással – hangzott el a Méhes György Tehetségkutató Pályázat díjainak szombati, kolozsvári átadóján.