Fotó: A szerző felvétele
2009. június 02., 11:242009. június 02., 11:24
A beszélgetés kezdetén Grendel szülővárosáról, Léváról, illetve az oda kötődő gyermekkori élményeiről mesélt. Elmondta: mostanában meglehetősen ritkán jár haza, hiszen míg annak idején többnyire magyarul beszéltek az emberek arrafelé, manapság alig-alig lehet magyar szót hallani.
Ötvenhat nyolcévesen érte. „Nagy Imrének csak a hangjára, az akcentusára emlékszem” – meséli. Az anyanyelvek és a nyelvjárások mellett Grendel meglátása szerint nem létezik univerzális kommunikációs csatorna, egyetemes nyelv, hiszen ezt a praktikus funkciót betölti az angol. Mindemellett a „nemzethalál” fogalma, úgy véli, közép-európai sajátosság, nyugatabbra már nem félnek ilyesmitől az emberek.
„A határon túli, pontosabban a szlovákiai magyar irodalom lassan evickél ki a provincializmusból” – véli Grendel, aki szerint ez nincs összefüggésben az 1989-es rendszerváltással. A hagyományoktól való elfordulás, az avantgárd, a kortárs magyar irodalomban ugyanis már a 70-es években megjelent.
Ő is úgy érezte, „másképpen, radikálisabban kellene írni, mint az elődök”. Szerinte nem közömbös, hogy melyik mű melyik régióban született, mégis beszélhetünk egyetemes magyar irodalomról. „Nem Pesten csinálják az irodalmat, ezt meg kell tanulnunk” – véli Grendel, aki szerint vannak írók, akik még mindig ebben a tévhitben élnek. Úgy gondolja, ha például Bodor Ádám Kolozsváron maradt volna, lehet, hogy kisebb lett volna munkásságának visszhangja.
Grendel jelenleg irodalomtörténeti íráson dolgozik, de mint mondja, nem a megszokott, „tolvajnyelven” írott kötetről lesz szó. Szerinte ugyanis egy alkotó olvashatóbban, kevesebb doktrinával oldja meg a témát, mint egy irodalomtudós. Példaképként említette itt Babitsot, Kosztolányit, Németh Lászlót, akiknek nagyszerű irodalomtörténeti munkái is ebben a szellemben születtek. „Csak az nem vész el, amit sikerül megosztani” – írja egyik munkájában, s ez szerinte az irodalomra is igaz.
Sólyom Jenő Széchenyi-díjas fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja vehette át az Akadémiai Aranyérmet az MTA 199., ünnepi közgyűlésének hétfői ülésén.
Szerelmi történetbe ágyazva a magyar néptáncot mutatja be a Magyar menyegző című játékfilm, a kalotaszegi világba betekintést nyújtó alkotás várhatóan jövő év elején kerül a mozikba.
Mihail Afanaszjevics Bulgakovnak A Mester és Margarita című művéből készült előadás premierjét tartja pénteken a szatmárnémeti Harag György Társulat.
A bukaresti „I.L. Caragiale” Színház és Filmművészeti Egyetem (UNATC) nemzetközi konferenciát és workshopot szervez, melynek tematikája az úgynevezett „oktatófilmek” felhasználási gyakorlata a volt szocialista országokban.
A romániai magyar színházakról és az IFesztről is szó esett a Nemzeti Kisebbségi Színházak Nemzetközi Találkozóján, de felmerült egy budapesti helyszínű erdélyi fesztivál lehetősége is.
Film- és könyvbemutatóval tisztelegtek Janovics Jenő, a magyar filmgyártás úttörőjének munkássága előtt a kolozsvári Művész moziban. A magyar film napja alkalmából szervezett eseményen a „Szamos-parti Hollywoodba” kaphattak betekintést az érdeklődők.
Magyarország és Európa egyik legeredetibb és legkeményebb underground együttesének, a Vágtázó Halottkémeknek a koncertje is szerepel a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) programjában.
Bár a világon az egyik legnagyszerűbb dolog a tánc, hiszen egyetemes, mindenki számára befogadható „nyelv”, amely az életerőt és az életörömöt hordozza, a virtuális „nézelődéshez” szokott mai társadalom ellustult – jelentette ki Könczei Csongor.
A Déryné Program Határtalan alprogramja részeként a magyar nyelvű színjátszás válik elérhetővé Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság és Erdély mintegy 60, magyarok által lakott településén – jelentette be Novák Irén.
A népi együtt muzsikálás és éneklés nemcsak közösségi élményt, de életformát is jelenthet – mondta el az Erdélyben több helyszínen működő Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány (EHHA) kolozsvári intézetének kulturális szervezője, Nagy Kata.