A Berlinale az egyik legrangosabb filmfesztivál
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Bár egy napig Radu Jude legújabb Ezüst-medvéjétől volt hangos a romániai sajtó, mégis úgy tűnik, hogy a médiában a nagy múltú Berlini Nemzetközi Filmfesztivál kicsit háttérbe szorul cannes-i, velencei társai mellett. Az A kategóriás filmfesztiválnak a bulvársajtó, a nemzetközi kiadványok alig szentelnek figyelmet, csak a szaksajtó számol be szorgosan az ottani bemutatókról. A helyszínen kerestem a választ a Berlinale mostoha sorsára.
2025. február 25., 19:132025. február 25., 19:13
2025. február 25., 20:262025. február 25., 20:26
Az idén 75 éves Berlini Nemzetközi Filmfesztivál az egyik legrangosabb a filmszemlék sorában, megalakulása óta a legnagyobb sztárok léptek vörös szőnyegére, pompáztak fotósaik objektívjeinek kereszttüzében. Az évek során Catherine Deneuve, Romy Schneider, George Clooney, Brad Pitt és társaik megfordultak a fesztivál impozáns palotájában, mely szervesen belesimul a Potzdamer tér és környéke modern környezetébe.
Csodálkozva nézheti a kíváncsiskodó az archív felvételeken, fényképeken, hogy az ötvenes, hatvanas évek sztárjai falatka nyári ruhákban parádéztak a német fővárosban, pedig mai tudásunk szerint
A fesztivál eredetileg júniusi időpontban volt, ám a hetvenes években megváltoztatták az időpontját, aminek több oka is volt. Egyrészt a szervezők azt akarták, ne ütközzön más nagy fesztiválokkal, például Cannes-nal (május) vagy Velencével (szeptember).
Radu Jude szerdán, a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon bemutatott filmje egy kis, független film – de Románia számára nagy.
Másfelől így a Berlinale az év egyik legelső nagy filmfesztiválja, ennek köszönhetően sok premiernek és nemzetközi bemutatónak ad otthont. Ez segít a filmek forgalmazásában és fesztiválkörútjuk elindításában. Továbbá a fesztivállal párhuzamosan zajlik az Európai Filmvásár (EFM), amely a filmipar egyik legfontosabb kereskedelmi eseménye. Februári időpontja lehetővé teszi, hogy a filmesek és forgalmazók az év elején szerződéseket kössenek.
Bár sok példa van rá a szemle történetéből – főleg enyhébb februárokból –, hogy egyesek bevállalták azt a pár métert a lefeketített autótól a fesztiválpalota bejáratáig, manapság inkább a kabátok, dzsekik és zakók kerülnek előtérbe. Élőben szemlélni ezt igencsak megmosolyogtató volt: látni, ahogy a hírességek kabátban lépnek ki az autóbál, gyorsan levetik azt, majd néhány fotó után feltűnően gyorsan besietnek a melegbe. A mínuszok egyébként a rajongók kedvét is szegték, a helyi német sajtó szerint idén számottevően kevesebben álltak autogramok, közös szelfik reményében a kordonok mögött.
A le nem takarított vörös szőnyeg egyébként nem az egyetlen jele volt annak, hogy Berlinben nem az a fajta maximalizmus uralkodik, mint például Cannes-ban. A sajtóbelépőmet nem tudtam érkezésem napján átvenni, ugyanis bár a sajtóközpont hétig volt nyitva, az ott dolgozók már húsz perccel korábban befejezték munkanapjukat, a filmek gyakran késve kezdődtek, a biztonsági ellenőrzés is igen laza volt.
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Azaz miként például a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) esetében, a Berlinale vetítéseire is bárki jegyet válthat. A jegyek ára 15-20 euró körül mozog, és a város legkülönbözőbb pontjain működő mozikba szólnak.
de az újságírónak, aki ilyenkor minél több filmet próbál bezsúfolni egy napba, nem a legkellemesebb. A dolgot már csak az tetézi, ha a tömegközlekedésben dolgozók kétnapos sztrájkot hirdetnek, szinte ellehetetlenítve az intenzív fesztiválozást.
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Másfelől bár a Berlinale A kategóriás fesztivál, az itt bemutatott filmek jellemzően, többségben nem a nagy stúdiók kasszasikernek ígérkező alkotásai. (Bár a versenyprogram jellemzően nem közönség kedvencekből áll össze a fesztiválokon, azért egy-egy blockbuster bemutató is becsúszik, legyen szó az Indiana Jones vagy a Mission Impossible egy újabb részéről).
A seregszemle elveit az is tükrözi, hogy néhány éve nem díjazzák külön a női és férfi színésznőket, csak egy bármilyen nemű színészt díjaznak fő-, és egyet mellékszerepben.
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Négy és fél nap alatt kicsivel több mint 15 filmet sikerül megnéznem, és azt kell mondanom, hogy elég hullámvasútszerű élmény volt. Melynek során például Radu Jude díjazott, Continental '25 című filmje egy kellemes, többször megnevettető pont volt. De láttam sok kellemetlen mozit is, melyek filmalkotásként gyakran igencsak jók vagy legalábbis nem rosszak, de tematikájuk, eszközeik által igencsak ki tudják akasztani a nézőt.
Fotó: Tóth Gödri Iringó
A francia La cache (A rejtekhely) bájos, hatvanas évekbeli története például szintén egy béke szigete volt, ahogy a The Thing with Feathers (A dolog tollakkal) című angol filmdráma is, mely bár egy érzelmileg nem könnyű alkotás, fájdalmas szép. Lelkesen megpróbálkoztam a Strichka chasu (Időbélyeg) című ukrán alkotással, mely azt mutatja be, hogy a háború miként változtatta meg egy ukrajnai iskola, annak diákjainak és tanárainak mindennapjai. Bár az ötlet jó, a megvalósítás nem igazán, a több mint két órás film nagyon vontatott, fél óra után elveszti a néző figyelmét, mivel nincs vezérfonala, jelenetei a súlyos téma ellenére csak súlytalanul lebegnek.
Radu Jude legújabb filmjének stábja
Fotó: Tóth Gödri Iringó
A vasárnap, azaz február 23-án véget ért fesztiválon 243 filmet mutattak be, 81 országból. 10 nap alatt 884 vetítést tartottak 30 berlini moziban.
A számok is jól érzékeltetik, hogy egyetlen újságíró épp csak belekóstolhat ebbe a bőségbe, a műfaji, tematikai gazdaságba, sokszínűségbe. De egy kóstoló is elég ahhoz, hogy megállapítsuk: a fesztivál alkotásai intenzíven koncentráltak jelenkorunk nehézségeire, drámáira, de nem a nagy narratívákra, hanem a személyes történetekre. Megoldást, megnyugvást általában nem kínálnak, talán csak azt üzenik a nézőknek, hogy nincsenek egyedül.
Radu Jude versenyfilmje, a Kolozsváron és Szászfenesen forgatott Kontinental '25 Ezüst Medvét kapott a legjobb forgatókönyvért.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Schwechtje Mihály független nagyjátékfilmjét, a Sünvadászatot mutatja be több romániai helyszínen a forgalmazó Filmtett Distribution.
Újabb kötete jelent meg Zilahi Csaba kolozsvári rádiós újságírónak az erdélyi magyar beat-, rock-, folk-, pop-, jazz-zene történetéről, a 2022-ben napvilágot látott Erdélyi magyaRock című könyv folyatásaként.
A Magyar Állami Népi Együttes négy erdélyi városban lép fel június folyamán.
Az év egyik várva várt eseményére kerül sor a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban és a MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótérben június 21-én, a nyári napfordulóhoz legközelebb eső szombaton.
Élénk érdeklődés övezte a kolozsvári Harag György centenáriumi rendezvényt, annak ellenére, hogy anyagi okok miatt nehéz volt összehozni – mondta el a Krónikának Tompa Gábor.
Hat friss magyar alkotás lesz látható a június 13. és 22. között zajló kolozsvári 24. Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF), ahol az életműdíjban részesülő Tarr Béla rendező főbb alkotásait is levetítik – közölték hétfőn az MTI-vel a szervezők.
Az eddigi hagyományos kora őszi időpont helyett idén június elején szervezték meg Kolozsváron a Jazz in the Park fesztivált. A családias jellegű háromnapos rendezvény ez alkalommal is az autentikus jazz-zene sokszínűségéről szólt.
Helyesírási szabályokról és irodalmi szövegekről, ugyanakkor az élet játékszabályairól, mélységeiről és magasságairól is tanult az anyanyelvi versenyeken Rus Lilla, aki nemrég kimagasló eredményei elismeréseként Tüzes Bálint-díjat kapott.
A Déryné Program Határtalan alprogramja azért született, hogy minden magyar embernek egyenlő esélyt tudjunk biztosítani az anyanyelvi színházi élményekhez – jelentette ki Novák Irén helyettes államtitkár Szatmárnémetiben.
A történelmi Máramaros egyik legjelentősebb magyar közösségi eseményévé vált a július 11–13. között immár harmadik alkalommal rendezendő Máramarosszigeti Magyar Napok.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!