A Kontinental '25 stábja a Berlinale színpadán
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Még egy éve sincs, hogy feltettem a kérdést Emmanuel Pârvu a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon bemutatott, a Duna-deltában játszódó és forgatott Három kilométer a világ végéig című filmje kapcsán: értenek minket a nagyvilágban? A rendező erősen társadalomkritikus, a romániai valóságot bemutató alkotása kapcsán joggal merült fel bennem, hogy a Riviéra állva tapsoló közönsége legalább sejt-e valamit a film sajátos vonatkozásaiból. Radu Jude szerdán, a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon bemutatott filmje kapcsán azonban már eszembe sem jutott feltenni ezt a kérdést. Tulajdonképpen a rendező maga válaszolta meg, amikor köszönetet mondott a fesztivál szervezőinek azért, hogy egy ilyen kis, független film is bekerülhetett a programba. Majd gyorsan hozzátette, hogy kis film – de Románia számára nagy.
2025. február 20., 18:332025. február 20., 18:33
2025. február 21., 01:082025. február 21., 01:08
Javában zajlik a 75. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, ismertebb nevén a Berlinale, ahol Radu Jude – aki a Zűrös kettyintés, avagy pornó a diliházban című alkotásával már 2021-ben elnyerte az Arany Medvét – mondhatni visszajáró vendégnek számít. Idén azonban nem csak ő léphetett a vörös szőnyegre Kontinental ’25 című filmjével, hanem magával vitt egy erdélyi színésznőt, Tompa Esztert is, aki az alkotás főszereplője. Jó volt látni az erdélyi színésznőt azon a vörös szőnyegen, ahol idén többek között Ethan Hawke, Marion Cotillard és Benedict Cumberbatch is végigvonult.
Autogramokat kértek, fotózkodtak, majd a fesztiválpalota impozáns termében velük együtt nézték végig a ropogós román alkotást. A román rendező hozta a tőle megszokott társadalomkritikát, már-már szatirikus hangvételt – csakhogy az idei filmje valahogy még inkább a romániai, pontosabban az erdélyi, sőt erdélyi magyar néző szívéhez szólt, hiszen nem csupán egyetemes témákat dolgoz fel, hanem a kolozsvári mindennapokat mutatja be.
Tompa Eszter neve nem ismeretlen Németországban, az erdélyi származású színésznő sok ottani produkcióban játszik
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Azt hiszem, Jude tudatában volt annak, hogy ezt a filmet nem mindenki fogja érteni. Talán nem is feltétlenül akarta, hogy értsék. Valószínűleg fel sem merült a kérdés, hogy a berlini fesztiválpalota közönsége érti-e, miért szerepelnek Simion és Ciucă választási plakátjai egy-egy pillanatra háttérben, vagy hogy a főhős vitája az édesanyjával – arról, hogy Orbán Magyarországa jó hely-e vagy sem – értelmezhető-e számukra.
Bár a film története egy atlétából a létbizonytalanságba sodródott férfira és egy bírósági végrehajtóra, annak drámájára, morális kérdéseire fokuszál, egy erdélyi nézőnek ennél többet ad. Hogyne adna többet, amikor
Egyszerre különös és jóleső viszontlátni a kolozsvári helyszíneket: a teret, ahol reggel elhaladok munkába menet, a Fellegvár lépcsőit, ahol – akárcsak a főhősnő – én is rúgtam be diákként, a Mega Image boltot, ahol kenyeret szoktam venni. De a film ennél is többet ad, mert ott forgott körülöttünk, ott zajlik körülöttünk.
És igen, jó érzés volt látni mindennek középpontjában egy erdélyi származású színésznőt, aki bár Németországban (is) él, az ember olykor látja őt Kolozsvár utcáin, a színház büféjében vagy egy-egy kulturális rendezvényen.
Másfelől szinte vicces volt olvasni az első nemzetközi kritikákat, amelyek főként azt emelték ki, hogy a film Roberto Rossellini 1951-es Európa ’51 című alkotásának újragondolása – amit egyébként a film plakátja is sugall. Erdélyi, kolozsvári szemmel nézve ez az alkotás egészen más.
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Hosszan lehetne sorolni, mit értenek vagy nem értenek ebből a filmből a nem romániai, nem erdélyi nézők. De nem ez a lényeg. Hanem hogy mi mit értünk belőle, nekünk mit ad, és az, hogy miért nevetünk rajta annyira jóízűen. Egyébként éppen ebből jöttem rá, hogy a bemutatón milyen sok romániai honfitársunk volt jelen: a legnagyobb kacajok irányáról hamar kiderült, hogy ott bizony román vagy épp erdélyi magyar társaságok ültek.
A morális probléma köré épített, sok szempontból megrendítő történet, amely görbe tükröt tart a romániai mindennapok elé, rávilágítva az ország számos visszásságára, nemcsak drámaként és szatíraként működik, hanem komédiaként is. Különösen szép, ahogy Jude a humort nem a szegény és elmaradott Románia sztereotipikus sajátosságaira építi, hanem ezektől eltávolodva, frappáns helyzeteket teremtve nevettet.
Ugyanakkor a modern világ kritikája erőteljesen kihallatszik belőle – legyen szó a mai Romániáról, Kolozsvárról, az ingatlanfejlesztők visszás ügyleteiről vagy a közalkalmazottak tehetetlenségéről. Sokan fogják leírni a film kapcsán, hogy ezeket már feldolgozták milliószor, hogy a film nem ad semmi újat.
Radu Judenek népes rajongótábora van
Fotó: Tóth Gödri Iringó
A filmben van „bozgorozás”, szóba kerül Trianon, és olyan beszélgetéseket hallunk, amelyek a két nemzet különös kapcsolatára reflektálnak. De ahogy a film a főhős dilemmájára és morális problémájára sem kínál megoldást, megnyugvást, úgy a közel kétórás alkotás a mindennapi „bajainkat” sem próbálja megoldani. Nem is teheti. És épp ez a lényege.
Erdélyi magyar szerzőket is kitüntetett a Romániai Írók Szövetsége június 2-án, amikor kiosztották a szövetség 2024-es díjait – közölte honlapján az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL).
A szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának igazgatóját, Bessenyei Gedő Istvánt választották meg a Magyar Színházi Szövetség elnökévé Balázs Attila leköszönő elnök javaslatára.
Egy csíksomlyói család és a hozzájuk betérő vendégek, zarándokok történetén keresztül mesél a pünkösdi búcsúról, a kegyhelyhez kapcsolódó jelenségekről, hagyományokról, szokásokról Péter Beáta Búcsújárás című drámája, amelyet június 7-én mutatnak be.
Borsody Isabella Lee etnikai identitása, hovatartozása összetett: édesanyja koreai-amerikai, édesapja székely, ő maga Erdélyben gyerekeskedett, majd Budapestre költöztek, jelenleg a Sapientia táncművészet szakán tanul Kolozsváron.
Rendkívüli közgyűlést tartott az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban.
Gyermeknapi ünneplésre várja nézőit a kolozsvári Puck Bábszínház június elsején, ezt követően szervezik meg a Puck Nemzetközi Fesztivált június 2. és 5. között.
Mai világunk, társadalmunk, valóságunk nagy mértékben irányt vesztett – többek közt erre világít rá Sławomir Mrożek lengyel drámaíró ma is fölöttébb aktuális, Tangó című darabja, amelynek premierjét pénteken tartják a Kolozsvári Állami Magyar Színházban.
Hunor Horváth rendezőt nevezték ki a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház ideiglenes igazgatójává.
A román színházi szakma két legfontosabb elismerésével tüntették ki a szatmárnémeti Harag György Társulat III. Richárd című előadását. Bessenyei Gedő István, a szatmári társulat igazgatója nyilatkozott a Krónikának.
Több mint 50 szerzővel és nyolcvannál is több programmal várják az érdeklődőket a június 26. és 29. között tartandó 14. Kolozsvári Ünnepi Könyvhétre, melynek főbb meghívottjai Lars Saabye Christensen norvég-dán és Gabriel Adameșteanu román író.
szóljon hozzá!