– fejtette ki H. Szabó Gyula. Hozzátette, a találkozók első tiszteletbeli elnöke Sütő András volt. „Függetlenül attól, hogy hány leszármazott gyűl össze, a cél változatlanul az, hogy magát a helikoni eszmeiséget megidézzük. Az egymás mellett létező többféle szemléletnek helyet adó szellemiséget Bánffy Miklós és Kuncz Aladár neve fémjelezte, ezt szeretnénk életben tartani, erre szeretnénk emlékezni” – mondta H. Szabó Gyula.

Azt is kifejtette, a kevésbé ismert, vagy elfeledett egykori helikoni tagokra is emlékeznek: idén Gyallay Domokos író, szerkesztő életműve volt terítéken, akinek egyetlen regényét tartja számon az irodalmi köztudat. A hétvégi eseményen Gaál György történész, Tekei Erika irodalomtörténész Gyallay munkásságáról, Bíró Béla újságíró, egyetemi tanár a konzervativizmusról értekezett.

Egy másik évfordulóról is megemlékeztünk: most van Gulácsy Irén halálának 75. évfordulója, Buda ostromakor halt meg az írónő, ugyanakkor Járosi Andor unokája egy családi visszaemlékezést mutatott be a találkozón” – fejtette ki H. Szabó Gyula. Mint mondta, köztudott, hogy Járosi Andor evangélikus lelkész, teológiai tanár, író rengeteg zsidót bújtatott annak idején, a róla szóló visszaemlékezés torokszorító volt.

Szebeni Zsuzsa előadást tartott Marosvécsen Bánffy operaházi tevékenységéről, arról, hogyan vezetett a polihisztor tervezői pályája Bartók operáinak színpadra emeléséig. „A színpadi látványtervezés az a művészeti ág, amelyben Bánffy európai színvonalon alkotott. Mára már egyértelmű az, hogy egy Bartók-ősbemutató világszenzáció, a magyar operajátszás mérföldköve. Míg Bartók Béla neve mindenhol a világon ismerősen cseng, operájának ősbemutatója zenetörténeti esemény, a Bánffy Miklós által alkotott jelmezek látványvilága, szerepe az ősbemutató létrejötte kapcsán feledésbe merült” – fejtette ki a színháztörténész.

„A jelenleg ismert tervezői életmű töredék. Körülbelül negyven darabot ismerünk pillanatnyilag a tervezői életműből” – mondta el a színháztörténész. Emlékeztetett, Bartók Kékszakállú herceg vára című operája már 1912-ben részt vett a lipótvárosi Kaszinó Erkel-pályázatán, de sikertelenül, Bánffy Miklós hamisítatlan ízlése és bátorsága kellett ahhoz, hogy 1918 májusában színpadra kerüljön. „A zeneszerző kérésének engedve előbb az időközben elkészült Fából faragott királyfi című mű került elsőként a Bartók operák közül színre, az előadás tervezője ez alkalommal is Bánffy Miklós volt” – fejtette ki a színháztörténész.