2012. november 13., 08:142012. november 13., 08:14
A nyitódarab kiválasztása – a magyar nemzeti dráma, amely a nemzet idegen elnyomók elleni küzdelmét dolgozza fel, és ezért 1848. március 15-én este a forradalmi lázban égő Pesten is ezt tűzte műsorra a Nemzeti Színház – sokakban esetleg azt az érzést keltheti, hogy klasszikus stílusú feldolgozásról van szó. A Bocsárdi-féle Bánk bán azonban nem is állhatna messzebb attól, hogy a Katona József-darab hagyományos színreviteleinek sorát gyarapítsa.
Ez már a nyitányban egyértelművé válik, amikor a színpadkép hátteréül szolgáló vásznon megjelenik egy idős férfi arca – mint kiderül, a Tiborcot alakító Nemes Leventéről van szó –, aki a Kimegyek a doberdói harctérre kezdetű, első világháborús katonanótát kezdi el dúdolni. Innen már egyértelmű, miért szerepel az előadás meghatározásaként a színpadi tanulmány – Katona drámája csupán nyersanyag, amelyet a rendező jócskán meghúzva, néhol vendégszövegekkel megtoldva, saját koncepciója alapján idomított a mai szempontokhoz, és amelyben átértékel bizonyos, régóta meggyökerezett történelmi felfogásokat.
Ebben az értelemben szinte mellékes az eredeti cselekményszál, a nemzeti érzelmű urak lázadása az idegen, német eredetű királyné és udvaroncai ellen, inkább a különböző, egymással szemben álló oldalak között sodródó egyén útkeresésének lehetünk szemtanúi. Bánk így nem annyira magasztos nemzeti hős, mint inkább a végzet ellen – hiába – lázadó ember megtestesülése.
Az eredeti üzenettől eltérő koncepciót a minimalista díszlet és a jelmezek is hangsúlyozzák. A díszlet tulajdonképpen egy asztalból és néhány székből áll – az asztal hol lakoma színtere, hol fekvőhely, hol pedig politikai manifesztumok hangzanak el mellette, mikrofonba beolvasva, mint egy sajtótájékoztatón. Az előadásnak ugyanis szerves részét képezik a mikrofonok is – ezzel is erősítve a szakítást a történelmi előképpel, a darab hangsúlyosan a mának szól, ahogy ezt a mai szabású öltözékek is aláhúzzák. Szó sincs klasszikus történelmi drámáról, a jelentősebb mondatok a látványos gesztusokkal elővett mikrofonokba hangzanak el, nyomatékosítva azok üzenetét. Ugyanígy hatnak a pillanatnyilag legfontosabb szereplőkre megrendelésre irányuló fénypászmák – minden lehetséges eszköz a klasszikus színházszerűséggel való szakítást szolgálja.
A darabot mintegy keretbe foglalja a doberdói katonanóta – Gertrudis meggyilkolása után, a zárójelenetben a vértől iszamós Bánk katonasapkában, fúvószenekari kísérettel harsogja a dalt a Gertrudistól „megmentett” Szent Koronával átellenben – mintegy jelezve ezzel, hogy az utókor által dicsőnek tartott cselekedetnek, cselekedeteknek tulajdonképpen semmilyen önmagukon túlmutató üzenete nincs, hiszen a nemzet tőlük függetlenül ugyanúgy belesodródott a tragikus vereségbe – a németek oldalán harcolva.
Az előadás ugyanakkor nem mentes a zavaró elemektől. Ezek egyike, hogy – legalábbis a váradi színházban – nem a legmegfelelőbben használták ki a teret, és azáltal, hogy az egész belső – így a nézőtér is – a játék részévé vált, a közönség bevonása helyett gyakran azt érték el, hogy a nézők jelentős része nem látta, mi zajlik.
Emellett néhány karakter erőtlenre sikeredett – Melinda és Ottó sorolható ide –, Gajzágó Zsuzsa Gertrudisa némi modorosságtól eltekintve viszont jó, akárcsak a címszerepet alakító Mátray Lászlóé. A legjobb alakítás a Biberachot játszó Pálffy Tiboré – ő az, aki minden megjelenésével képes volt továbblendíteni a – főleg az elején – néha döcögő előadást.
Mindent összevetve elmondható, hogy a szentgyörgyiek alaposan átértelmezett Bánk bánja a kisebb döccenők ellenére is alkalmas arra, hogy a megingathatatlannak hitt történelmi (és egyéb) eszmék és elvek újragondolására sarkallja a nézőt, és jó választás volt az egyhetes színházfesztivál „megalapozásához”.
Bánk bán – színpadi tanulmány Katona József drámája nyomán. Rendezte: Bocsárdi László. Szereplők: Nemes Levente (II. Endre, Tiborc), Gajzágó Zsuzsa (Gertrudis), Mátray László (Bánk), Pál Ferenczi Gyöngyi (Melinda), Pálffy Tibor (Biberach). Díszlettervező: Bartha József. Jelmeztervező: Kiss Zsuzsanna. Dramaturg: Czegő Csongor. Zeneszerző: Könczei Árpád.
Csütörtökön debütál a Hunyadi-sorozat a Filmión. A magyar filmek és sorozatok streamingplatformján a tízrészes széria magyar szinkronos változata mellett a rendezői (eredeti) változat is elérhető.
Harag György ikonikus színházi rendező munkássága és öröksége előtt tiszteleg az a centenáriumi emlékhét, amelyet június 1. és 9. között szervez a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
Tizenkét nagyjátékfilm és tíz dokumentumfilm versenyez a június 13. és 22. közt szervezendő, 24. kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon – jelentették be csütörtökön a szervezők.
Korodi Janka és Pálffy Tibor, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színészei kapták idén a Gábor Miklós-díjat, mellyel évről évre a legjobb magyar nyelvű Shakespeare-alakításokat díjazza a szakma.
Zenés bábelőadás készül a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház legkisebb nézőinek. A Plüm-Plüm kalandjai című előadást május 28-án 10 órától mutatja be először a társulat.
Berecz András Kossuth-díjas előadóművész Szívverés a magasban című fotókiállítását nyitják meg Kolozsváron május 20-án.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház május 20-án 19 órától mutatja be a Madárka című új előadását, amely barátságról, traumáról és az emberi lélek törékenységéről mesél.
Életműdíjjal tüntette ki a filmkritikusok nemzetközi szövetsége (FIPRESCI) Szabó Istvánt péntek este a 78. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon.
Az első világháború után a budapesti Szépművészeti Múzeum letétjeként közel száz ritka műalkotás, köztük három Munkácsy-kép maradt Aradon, ezek is láthatók május 17-én a Kultúrpalota második emeleti Képtárában.
A csomaközi kelta harcos sírját, a rituális temetkezési eszközöket és a kelta sisakot is megtekinthetik a látogatók a Maros Megyei Múzeumban. A Szatmár megyében feltárt őskori tárgyak a Romániában fellelt vaskori kelta leletek közül a leglátványosabbak.