Fotó: Biró István
Bajor Andor életművének jelentőségéről, az irodalomtörténetben betöltött helyéről, emberi és szerkesztői kvalitásairól esett szó az író, humorista kilencvenedik születésnapja apropóján tartott kolozsvári rendezvényen.
2017. október 07., 15:552017. október 07., 15:55
„Az angyalt ördögnek, a liliomot cédának, a lelkest cinikusnak, az önzetlent csirkefogónak, a bölcset tökfilkónak mázolta át. Igazi tréfamester. (...) Megszólal Bajor, harsan a nevetés, majd azután sajogni kezd a szívben valami: ez a gyermek a megnyugvás híveinek kezéből kiveri a csörgőt. (...) S mivel tudja, hogy amit látott, bennünk van, minket óhajt minden szavával megváltani és megtisztítani. Mert a jelek szerint a világirodalom keserű szatirikusaival együtt maga is azt vallja: a tenger nagyobb, mint a beledobott szemét” – írta 1977-ben Sütő András Bajor Andorról az Igaz Szóban.
A tréfamester bánata című esszé is elhangzott azon a kötetbemutatón, felolvasóesten, amellyel a kilencven éve született és 1991-ben elhunyt íróra, humoristára, szerkesztőre emlékeztek Kolozsváron. Az eseményen a Főúr, írja a többihez – Bajor Andor emlékezete című, Bajor Ella és Dávid Gyula szerkesztette kötet apropóján Balázs Imre József irodalomtörténész, Bodó Márta irodalomtörténész, szerkesztő és Jakab Gábor római katolikus plébános beszélt az író munkásságáról, műveinek jelentőségéről, az irodalomtörténetben betöltött helyéről, emberi és szerkesztői kvalitásairól.
A Minerva-ház terme szűkösnek bizonyult, szép számú közönség érdeklődött a Polis Könyvkiadó és az író családja által nemrég szervezett kötetbemutató és felolvasóest iránt. Balázs Imre József irodalomtörténész elmondta, a kiadónak nem ez az első emlékezőkönyve, korábban például Bálint Tiborról is jelent meg jellemzően szubjektív műfajú kötet.
– többek közt Bálint Tibor, Király László, Kányádi Sándor, Fodor Sándor, Kántor Lajos, Beke György –, ugyanakkor az életművet egyfajta irodalomtörténeti mérlegre is helyezi a kötet.
Szakolczay Lajos Széchenyi-díjas irodalomtörténész a kötetben olvasható, Kinek a jánya vót apád – A paródia a határon túli magyar irodalomban című írásában úgy fogalmaz, Bajor „az újságírói és írói műfajok közt lubickolva fejtette ki, sajátságos kor- és irodalomtörténetet írva, kesernyés világszemléletét. A tárca, a humoreszk, a novella, a kritika, a tudósítás, az aforizma éppúgy kezére állt, mint – „nem költőként” alighanem ebben alkotta a legnagyobbat – a vers.”
Balázs Imre József több szempontból közelítette meg Bajor életművét. Mint mondta, azért kísérli meg több tekintetben is besorolni, hogy ne csak az egyediségére, különlegességére összpontosítsunk, hanem valamiféle folytonosságban is lássuk. Bajor életműve a nemzedéktársak közül leginkább Székely Jánoséhoz áll közel, annak ellenére, hogy Székely komoly, pedáns költészete látszólag távol esik Bajor írásaitól, akinek minden sorából pattognak a humor szikrái.
– mutatott rá az irodalomtörténész. Mint Balázs Imre Józsefnek a kötetben szereplő írásában olvasható, „Székely ironikus, de nem humorista, ahhoz túl pedáns. Bajor Andor számára az irónia és a humor együtt járnak, szinte testműködésként vannak jelen a szövegeiben.”
Másik vizsgálati szempontként említette, hogy miként illeszkedik a magyar irodalom szatirikus-parodisztikus vonulatába az életmű.
A két világháború közt publikáló Karácsony Benő műveivel rokoníthatóak az írásai a tekintetben, hogy mindketten a köznapi ember pártján állnak, azok mellett, akiket legyőznek a hatalmasok, de ők a humor, a belső szabadság révén felülemelkednek ezen” – fogalmazott az irodalomtörténész.
Arra is kitért, hogy a gyermekirodalom terén is emlékezeteset alkotott az író. Az 1950, ’60, ’70-es években sok életműben – Hervay Gizelláéban, Fodor Sándoréban, Bálint Tiboréban – egyfajta kényszerű kanyar volt a gyermekirodalom. Bajor Andornak az Egy bátor egér viszontagságai a legemlékezetesebb, gyerekeknek szóló alkotása, amely egyúttal egyfajta kikacsintás a felnőttek felé, ugyanakkor a szerző belezsúfolja a történetbe az ifjúsági irodalom toposzait, a Verne regények, kalóz- és indiántörténetek motívumait.
Az eseményen Rekita Rozália, Györgyjakab Enikő, Bodolai Balázs és Köllő Csongor olvasott fel Bajor Andor műveiből, elhangzott többek közt A húsvéti nyúl, a Szelíd vihar – idill a jégverésről című humoreszk, részlet a kötet címadó írásából, a Főúr, írja a többihez-ből, a Harun al Rasid királyi beszéde című vers, valamint Sütő Andrásnak A tréfamester bánata című írása.
Jakab Gábor plébános visszaemlékezésében rámutatott, Bajor Andor alapító-főszerkesztője volt a rendszerváltás után a Keresztény Szó című, akkor hetente megjelenő katolikus lapnak.
Sziporkázó humoreszkjeivel az olyan nagy kérdésekre kereste a választ, mint: kik vagytok, emberek? Hová száguldoztok? Miért menekültök ceremóniákba és szórakozásokba, a végtelen nagy és a végtelen kicsi közt szorongva” – mondta Jakab Gábor. Úgy fogalmazott, Bajor Andor bújócskát játszott lázasan keresett Istenével egy életen át, s tudta, hogy akinek humora van, az mindent tud, akinek meg nincs humora, az mindenre képes. Mélyen gondolkodó ember volt, aki mindennek nemcsak a színét, de a visszáját is látta.
Bodó Márta irodalomtörténész, Bajor Andor utóda, a Keresztény Szó című lap jelenlegi főszerkesztője az íróhoz fűződő személyes emlékeiről is beszélt, kiemelve elődje szerkesztői kvalitásait. Mint mondta, Bajor szellemi művének folytatása a Vasárnap című katolikus lap is, az általa megteremtett gondolatkör pedig továbbra is sugárzik.
„Bár látszólagosan nem tűnik összeegyeztethetőnek, hogy a humoreszkjeiről ismert író egy katolikus lap főszerkesztője legyen, mégis precízen, komolyan, pontosan végezte munkáját. Nagyon alaposan tervezett, mintegy 50 oldalnyi témát dolgozott ki, ötletei egy része máig kidolgozatlan. Szerkesztőként és emberként is pontossággal, derűvel, iróniával, ugyanakkor segítő emberséggel tudott jelen lenni a munkában” – emlékezett Bodó Márta.
Becserélni a bombát egy csókra vagy mozijegyre
„Eddig volt egyszer egy gyermekkor, természetesen pillangókkal. A szivárvány is jogosan szerepel a számlán, meg a csodálkozás, amikor először megpillantottam és kézbe akartam venni ezt a színes, záporban zizegő óriás pántlikát, melyet önök, vendéglátók, rendkívüli hozzáértéssel szegecselnek fel a mulatóhelyiség elérhetetlen messzeségeire. Azután kaptam ifjúságot bombakörítéssel, rohamsisak-feltéttel. Ugyanis ez volt akkor a konyhán – és önök, vendéglátók, nem indulhatnak az egyén ízlése szerint.
Tudom, hogy ez nem házikonyha, ahol az ember előre rendelhet száz szál gyertyát, száz icce bort. Önök mindég másképp szervírozzák az ifjúságot: mostanában táskarádiót adnak melléje, színes ruhákat, csókot, mozijegyet. Mármost én nem elégedetlenkedem, pusztán fölvetem a kérdést: nem lehetne valahogyan visszacsinálni a dolgokat, és becserélni a nekem szervírozott bombát egy csókra, vagy ha ez nehézségekbe ütközik, mozijegyre?” – részlet Bajor Andor Főúr, írja a többihez című, 1967-ben megjelent írásából.
Tollhegyen a szolgalelkűség és a sematizmus
Bajor Andor Nagyváradon született 1927. szeptember 30-án, Debrecenben hunyt el 1991. január 25-én. Középiskoláit szülővárosában végezte, 1949-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen filozófia szakos tanári oklevelet szerzett. 1953 és 1957 között az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó szerkesztőjeként, 1957-től 1962-ig a Napsugár című gyermeklap munkatársaként dolgozott, majd 1969-ig az Irodalmi Könyvkiadó szerkesztője volt. 1969 és 1987 között a bukaresti Előre című napilap kolozsvári munkatársaként tevékenykedett. Több évtizeden át ő írta az Utunk című irodalmi hetilap szilveszteri Ütünk mellékletét. 1990 és 1991 között a kolozsvári Keresztény Szó című katolikus lap főszerkesztője volt.
Szatíráiban a társadalmi élet egyes negatív jelenségeit, a hivatalnoki közönyt, a szolgalelkűséget tűzte tollhegyre, szívesen folyamodva a játékos fantasztikum eszközéhez. Paródiáiban a sematizmus akkoriban igen veszélyes szemléletének írói megnyilatkozásait gúnyolta ki, pontos diagnózisát adva a maga sajátos műfajában egy korszak irodalmi torzulásainak.
Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.
Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.
Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.
A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a
Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.
‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am
Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.
Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.
A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.
Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!