Fotó: Krónika
2008. január 23., 00:002008. január 23., 00:00
Elsõ kötete, A madárlépte hó 1995-ben jelent meg a Belvárosi kiadónál, további köteteit – Nehézkedés, Fény, Rögzített mozgás, Elhagy – a Magvetõ kiadó adta ki. Meghatározó élményként szokta emlegetni a 2005-ös tokaji írótábort, ahol kitüntették. Valami más is történt ott azonkívül, hogy díjat vett át? Az a tokaji írótábor valóban emlékezetes marad számomra, nemcsak azért, mert díjat kaptam, és az ember ilyenkor értelemszerûen örül, hanem azért is, mert Lengyel Balázs ajánlott és mutatott be engem. A második gyermekemmel voltam éppen várandós, és leültem, de Lengyel Balázs, aki akkor jócskán túl volt a nyolcvanon, szálfaegyenesen állta végig az egész ünnepséget, és úgy tartotta meg az elõadását. Itt kezdõdik a „tanulni kell\", a tartás megtanulásával. Amikor láttam, hogy õ áll, én pedig ülök – holott nyugodtan állhattam volna –, elszégyelltem magam. Az erdélyi irodalommal való kapcsolata is hatással volt pályafutására. Igen, az erdélyi irodalomtól könnyû volt tartást tanulni. Erdélyi tapasztalatom Nemes Nagy Ágnessel kezdõdött, aki egyáltalán nem számít erdélyi írónak, de a szülei erdélyiek voltak, erdélyi hagyományokon nõtt fel, továbbá Áprily Lajos tanította a Baár–Madas-gimnáziumban. Amikor Magyarországra kerültem, tizenöt évesen Nemes Nagy Ágnes volt rám nagy hatással, Szilágyi Domokos után. A „tanulni kell\" is tõle származik, a „Tanulni kell. A téli fákat. / Ahogyan talpig zúzmarásak\" kezdetû versébõl. Nemes Nagy Ágnes, Szilágyi Domokos után ki „következett\", ki volt az, aki elmélyítette az Erdéllyel való kapcsolatát? Szabó Magdát kell itt említenem, pedig õ nem erdélyi, hanem debreceni volt – mégis azt a fajta tartást jelképezte számomra, amelybõl sokat tanulhattam. Egyébként õt keresztanyámként tartottam számon, mert Lator Lászlóval, személyes mesteremmel Tannának neveztek: a Szabó T. Annából kiindulva. Polcz Alaine pedig nagyon sokat írt arról, hogy milyen volt Kolozsváron felnõni, és rajta keresztül éltem meg nagymamámnak és nemzedékének az életét. Nálunk nagyon erõs a családi hagyomány, sokat mesélnek és írnak az emberek, rendkívül kiterjedt a családi levelezés. A nagyapám, Szabó T. Attila nyelvész levelezését a Széchényi-könyvtárban õrzik, tehát nekem könyvtárba kell mennem ahhoz, hogy a családi levelezést kutathassam. A „tanulni kell\" fázisában Polcz Alaint, Szabó Magdát is olvasom. Õk azok, akik mostanában mentek el, de most is jelen vannak és maradnak. Azért csodálatos az írás, mert jelenvalóvá tesz egy hangot, egy személyt. Mostanában Arany Jánost olvasom, és mit nem adnék, ha hallhatnám Aranyt vagy Petõfi Sándort, a kettejük beszélgetéseit. De a hangjuk benne van az írásaikban, és nagyon jó, hogy az irodalomnak van egy személyiség-megtartó funkciója is. Az említett meghatározó személyiségeken kívül az anyaság hozott még nagy változást az életébe. Az életemet és a verseimet egyaránt megváltoztatta az anyaság. Nagyon felkavart az életadás élménye, hogy egyszerre nemcsak én vagyok a világban, hanem szem vagyok egy láncban, és nemcsak hátra kell tekintenem: tanítani kell nekem is. A tartást kellene megmutatnom, amit megtanultam. Most úgy érzem, hogy az életemnek nem a múltba nézõ, hanem a jelenben élõ, és a jövõbe nézõ pillanatában vagyok – mert kisgyerekeket nevelek. Ön költõ, férje, Dragomán György, író. Hogyan mûködik egy mûvészházasság? Hosszú története van ennek: egy marosvásárhelyi fiú és egy kolozsvári lány egyszer csak Szombathelyen találkoznak, 16, illetve 15 évesen, kamaszkorukban, és megmutatják egymásnak az írásaikat. Nagy szerelem kezdõdött el akkor, ami azóta is tart, valamint egy munkakapcsolat, ami szintén mûködik. Nem íróként találkoztunk, de mi már akkor írónak tartottuk egymást, amikor még senki más. Egymást neveltük, és bátorítottuk, bíztunk egymásban. Most is így van ez: én vagyok az elsõ, akinek a férjem megmutatja az írását, és õ az, akinek én elsõként olvasom fel a verseimet. (fotó: terasz.hu)
A Déryné Program Határtalan alprogramja azért született, hogy minden magyar embernek egyenlő esélyt tudjunk biztosítani az anyanyelvi színházi élményekhez – jelentette ki Novák Irén helyettes államtitkár Szatmárnémetiben.
A történelmi Máramaros egyik legjelentősebb magyar közösségi eseményévé vált a július 11–13. között immár harmadik alkalommal rendezendő Máramarosszigeti Magyar Napok.
Megkezdődtek az Úri muri, megazisten! című új magyar mozifilm forgatási munkálatai a Nemzeti Filmintézet fóti stúdiójának kültéri díszletében.
Több háromszéki településen megemlékeznek a 200 éve született Jókai Mórról, az egyik legjelentősebb magyar prózaíróról, aki a székelyföldi térség egyik településének, Illyefalvának az országgyűlési képviselője volt.
Erdélyi magyar szerzőket is kitüntetett a Romániai Írók Szövetsége június 2-án, amikor kiosztották a szövetség 2024-es díjait – közölte honlapján az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL).
A szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának igazgatóját, Bessenyei Gedő Istvánt választották meg a Magyar Színházi Szövetség elnökévé Balázs Attila leköszönő elnök javaslatára.
Egy csíksomlyói család és a hozzájuk betérő vendégek, zarándokok történetén keresztül mesél a pünkösdi búcsúról, a kegyhelyhez kapcsolódó jelenségekről, hagyományokról, szokásokról Péter Beáta Búcsújárás című drámája, amelyet június 7-én mutatnak be.
Rendkívüli közgyűlést tartott az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban.
Gyermeknapi ünneplésre várja nézőit a kolozsvári Puck Bábszínház június elsején, ezt követően szervezik meg a Puck Nemzetközi Fesztivált június 2. és 5. között.
Mai világunk, társadalmunk, valóságunk nagy mértékben irányt vesztett – többek közt erre világít rá Sławomir Mrożek lengyel drámaíró ma is fölöttébb aktuális, Tangó című darabja, amelynek premierjét pénteken tartják a Kolozsvári Állami Magyar Színházban.