A Kisorosziban készült képen Polcz Alaine (áll), Szávai Géza és Mészöly Miklós
Polcz Alaine kolozsvári születésű, neves pszichológus, író életét dokumentálja fotókkal az a frissen napvilágot látott kötet, amelyet Szávai Géza Magyarországon élő, erdélyi író jelentett meg. A könyv két „ikerkötet” első darabja, hiszen Szávai Géza Mészöly Miklós Kossuth-díjas íróról, Polcz Alaine férjéről is hasonlót tervez. Szávait szoros barátság fűzte az író házaspárhoz.
2021. április 18., 20:232021. április 18., 20:23
– Frissen megjelent könyve Polcz Alaine (1922–2007) kolozsvári születésű, hírneves pszichológusról, íróról, a tanatológia (a halál és gyász kutatása) magyarországi úttörőjéről szól. Korábban többször nyilatkozta, hogy különleges barátság fűzte a Mészöly Miklós – Polcz Alaine író házaspárhoz. Miként indította a hosszú ideig tartó, személyes kapcsolatuk a könyv megírására?
– Soha nem akartam könyvet írni sem Polcz Alaine-ről, sem Mészöly Miklósról (1921–2001, Kossuth-díjas író – szerk. megj.). Meg sem fordult ilyesmi a fejemben, ellenkezőleg. Titkolnivalóan személyes zónának, annak rendje és módja szerinti búvóhelynek tartottam a Budapest közelében, Kisorosziban lévő kis „hétvégi” faházikónkat Mészölyék szomszédságában. Miklós szerezte nekünk a kilencvenes évek kezdetén, baráti kölcsönt is adott, hogy megvehessük. Barátságban voltunk még a rendszerváltozás előtti időkből.
Én akkoriban Budapesten egyszerre több szerkesztőségben dolgoztam mondhatni éjjel-nappal. Elfoglalt, túlhajszolt ember voltam, mindenféle családi bajjal, betegséggel „megáldva”. És Miklós akkor beszélt rá, hogy az ő hétvégi házuk szomszédságában megvásároljuk ezt a kis faházikót. Későbbi búvóhelyemet. Nagyon szép és rejtett – rejtőzködést biztosító – természeti környezet ez. A szomszédok se tudták, hogy éppen ott vagyok, avagy nem vagyok ott.
Télvíz idején gyakran megesett, hogy csupán mi ketten tartózkodtunk itt, rajtunk kívül senki. Egy évtizeden át nagyon szoros szimbiózisban éltünk a kisoroszi tájban nemcsak mi ketten Miklóssal, hanem családilag is. Polcz Alaine és a feleségem, Szávai Ilona igencsak összebarátkoztak. Alaine szerint egészen ritka, hogy házaspárok ilyen szoros barátságba kerüljenek… De hogy a Polcz Alaine-ről készült könyvem keletkezéséhez visszatérjek: meghalt Miklós, majd Alaine, és hatvannyolc éves koromban engem is elért egy veszélyes betegség. Az elmúlt két évben nagyon beteg voltam, talán most kezdek kilábalni.
– A könyv megírását, ha lehet azt mondani, „ihlette” valamiképpen a betegsége?
– Az ember a betegséget csak a munkával meg a derűvel tudja valamennyire „eltolni magától”. És azt mondtam, ha most komolyabb munkára nem is vagyok képes, de legalább rendezgetem a fotókat. Ugyanis gyerekkoromtól fotózok, már Székely Jeruzsálem című könyvemben is felhasználtam régi, adott témában pótolhatatlan fotóimat. Kisoroszi éveink alatt is folyamatosan fotózgattam.
Azonnal kiderült, hogy ha egyebet nem is, de képaláírásokat szükséges lesz írnom. És máris világossá vált, hogy a képaláírásokból könyv kerekedik. Hiszen a fotóözönhöz társuló képaláírások olyan szövevénnyé állnak össze, amely végül könyv, ha pedig könyv, akkor az szerkesztést, komoly átgondolást igényel.
Hát így jutottam el oda 69–70 évesen, hogy bár soha nem akartam Mészöly Miklósról vagy Polcz Alaine-ről, kettejükről, a házasságukról írni – a fotók másképpen döntöttek… És itt elkerülhetetlenül érintenem kellett a saját házasságunkat is Ilonával. Meg aztán szembe kellett néznem egy megkerülhetetlen igazsággal. Ha csak annyit mondok: az embernek egy élete van, de lehet több házassága, ennek igazságát senki nem kérdőjelezi meg, de valljuk be, sokak számára – érthetően – ez nem kellemes igazság. De attól még létezik, és logikusan következik belőle, hogyha egy vagy két emberről (esetünkben férjről, feleségről) akarok írni, akkor nem a házasságukból kell kiindulnom. Hanem autonóm személyiségként kell felmutatnom az illető embert vagy két embert.
Az utolsó fejezetéből idéznék egyetlen mondatot: „Ne haragudj, Miklós, de kitűnő, jelentős író jócskán akad, írnak is róluk bőséggel könyveket, na de nagy formátumú asszonyokról – boltívtársainkról – keveset regélnek.” Hát ezért kezdtem Alaine életével, mely persze hosszú szakaszon egyidejűleg Miklós élete is, és reméltem, hogy marad időm a Mészöly-könyv megírására is.
Fotó: Könyvborító
– Ön 1988 óta Magyarországon él, az 2007-ben elhunyt Polcz Alaine bár kolozsvári születésű volt, fiatal korától szintén Magyarországon élt. Erdélyi gyökereik is rokonították önöket szellemi vonalon Polcz Alaine-nel?
– Természetesen megismerkedésünk pillanatától, tehát 1983-tól, amikor ötéves kislányomat kivizsgálták azon a klinikán, ahol Alaine praktizált, számított, hogy „földik”, erdélyiek vagyunk. Számít, hogy gyakran félszavakból értjük egymást, hogy az utalásaink célba találnak. De engem Alaine-hez igazából az élet dolgai kötöttek, nem pedig szakmai vagy elméleti vonzódások. Az általam alapított PONT kiadóban ők Ilonával, a feleségemmel könyvsorozatokat indítottak, tehát naponta beszéltünk szakmai dolgokról… De azt is mindannyian pontosan tudjuk, hogy minden embert elsősorban a saját élete és szerettei élete foglalkoztatja. És mégis alig van, akivel erről őszintén beszélhetünk. Nos, ez volt a mi „közös nevezőnk” Aline-nel. Hogy őszintén beszéltünk erről.
–Polcz Alaine személyiségét milyen megközelítésben tálalja az ön könyve, mennyire személyes hangvételű, és mennyire összpontosít az író, pszichológus életművére?
– Végig nagyon ragaszkodtam a könyv címéhez: Az életed, Polcz Alaine. Ha az imént azt mondtam, hogy mindenkit foglalkoztat a saját élete, akkor most hozzáteszem, hogy a másik ember, a többi ember élete iránti érzékeny érdekelődésünket is megalapozza ez az ösztön. „Az élethez mindannyian értünk”, akár tudatában vagyunk ennek, akár nem. Én pedig nem a pszichológiáról akartam írni, hanem annak az embernek – nőnek – az életéről, aki szenvedései okán is a segítő szakmának, a gyermekpszichológiának szentelte az életét. Miért? Hogyan? És a saját élete?... Egy pszichológus asszony életéről, egy jelentős magyar író feleségéről, kettejük életéről szól ez a könyv. Röviden: az életről.
– A száz éve született Mészöly Miklósról szóló kötetről, amely „ikerkönyve” lenne a Polcz Alaine-ról szólónak, mit árulna el?
– A kulcsszó: boltív. Ahhoz két összehajló pillér szükségeltetik. Könyvre „átszámítva” ez két könyvet jelent. Valamikor, elég régen,Alaine írt egy könyvet, melynek címe: Az életed, Bíró Berta. Gyerekkori barátnőjéről szól. És ketten Alaine-nel raktuk össze a könyvet, régi fotókból, amelyeken nyilván ő, Alaine is ott van.
Engem pedig rávett, hogy menjek el fényképezőgéppel Bertához, a Kolozsvár melletti csodálatos kis faluba, Kidébe, fotózni. Nos, ennek a könyvnek a mintájára írtam én Az életed, Polcz Alaine-t. Ifjúkori, gyerekkori fotók is vannak benne, amelyeket annak idején Alaine nekem adott, vagy pedig Bertától, a barátnőjétől kaptam, na meg az a rengeteg fotó, amelyeket én készítettem.
Nem mellékesen Mészöly Miklós élettársa volt, és a házasság fantasztikus erőt adott és támasztott mindkettőjüknek, ez is benne van a könyvben. De akkor vagyok következetes, ha írok egy másik, párhuzamos könyvet Mészöly Miklósról is, úgyszintén fotókkal, gyerekkortól követve az életét, hogy összeálljon a „boltív”.
Fontosnak tartom a házasságot úgy is mint életteljesítményt. Úgy fogalmaztam, hogy a házasság boltívalkotási folyamat. Ha két pillért egymáshoz illesztünk, boltív keletkezik. Életem nagy élménye, és azért beszélek magamról, hogy mások megsértése nélkül kimondhassam a „szerencsétlen” szót.
A készülő Mészöly-könyv főszereplőjévé egyenesen az életet teszem. Igen, a Mészölyét. Ezért kerül A templom és kilincse cím mellé alcímként: Az élet és Mészöly Miklós. Ha azt kérdeznék, „miért az élet?”, azt mondanám, azért, mert mindannyian egy-egy életet élünk, erről szól minden, ehhez, ha nem akarunk, akkor is értünk. És szenvedélyesen érdekel minket.
Cannes-ban díjazott szakítós vígjátékra hívja a romániai moziközönséget a Filmtett Egyesület.
Kik is igazából a székelyek, milyen kultúra éltetői, hogyan látják önmagukat ma a Székelyföldön élők – ezekre a kérdésekre ad választ a Kovászna, Hargita, Maros megyei múzeumok összefogásával nyílt kiállítás.
A rendszerváltás óta eltelt harmincöt év lesz a témája a november 3. és 17. között tartandó kolozsvári 9. Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztiválnak. A színházi szemle programjának gerincét romániai előadások adják.
A víg özvegy című Lehár-operett története elevenedik meg az aradi nagyszínház színpadán.
Különleges felhívást tett közzé a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház: a Legyél te is műalkotás! című kezdeményezés a Caravaggio című előadásra is felhívja a figyelmet.
Immár harmadik alkalommal tartják az Erdélyi Népmesemondó Találkozót, az eseményre Háromszéken kerül sor.
Rövidfilmek mellett nagyjátékfilmek is szerepelnek a programban 32. Alter-Native Nemzetközi Rövidfilm Fesztiválon, amelyet november 6. és 10. között tartanak Marosvásárhelyen – közölték a szervezők.
A berlini Merlin Bábszínház vendégszerepel a kolozsvári Puck Bábszínházban.
Ady Endre és Léda digitalizált leveleit is elérhetővé tette a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Országos Széchényi Könyvtár (MNMKK OSZK) az általa üzemeltetett Copia tartalomszolgáltatás felületén – tájékoztatta az intézmény hétfőn az MTI-t.
Két erdélyi alkotó, Laczkó Vass Róbert, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze és Szép András zongoraművész, a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem korrepetitora svédországi turnéra indul.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!