A magyar kultúra napjára, Moldvából szeretettel

Klézsei és budai hagyományőrzők táncoltak együtt erdélyi fiatalokkal Székelyudvarhelyen, az Erdélyi Táncháztalálkozón tavaly ősszel •  Fotó: Kádár Elemér

Klézsei és budai hagyományőrzők táncoltak együtt erdélyi fiatalokkal Székelyudvarhelyen, az Erdélyi Táncháztalálkozón tavaly ősszel

Fotó: Kádár Elemér

A magyar kultúra napja alkalmából osztotta meg gondolatait a Krónikával Kádár Elemér néptáncpedagógus, aki évek óta életvitelszerűen a moldvai Csángóföldön él és dolgozik. Mint fogalmazott: „a ma is élő, megismerhető középkori kultúra, a Halotti beszéd és könyörgés nyelvezete és lelkülete itt van. Még!” „Ide Mohács után nem jutott el a nemzeti irodalom, színház, tudomány és popkultúra, nem alakult ki a modern Európára jellemző pontos jelentésű szakfogalmakkal operáló kritikai szemlélet, ellenben az emberek ma is hittel vallják, hogy amit gondolnak, mondanak, tesznek vagy nem tesznek, azzal el kell majd számoljanak az utolsó ítélet napján.”

-- Külsős szerző --

2023. január 22., 08:172023. január 22., 08:17

A magyar kultúra napja lassan beépül a rendes éves eseménynaptárunkba, számon tartjuk és elvárjuk, hogy kulturális intézményeink produkáljanak valami méltót és szépet, valami igazán lélekemelőt ezen a napon, amitől büszkék lehetünk arra, hogy mindehhez nekünk bizony, közünk van! Rendes mindennapi lövészárok-háborúink is némiképp alábbhagynak ilyenkor, hiszen mindabban, amit ezen a napon ünneplünk, azért mégiscsak testvérek vagyunk, Balassi, Zrínyi, Apácai, Mikes Kelemen, Csokonai, Petőfi, Arany, Jókai, Liszt, Bartók és Kodály, Kányádi és a Magyar Állami Népi Együttes mindenkié! A sor természetesen még hosszan folytatható lenne a Kolozsvári-testvérekkel, a kazettás mennyezetfestő Umlingokkal, Barabás Miklóssal, Csontváryval, Fadrusszal, Kós Károllyal, Sütő Andrással… Kőrösi Csoma, a két Bolyai, Szent-Györgyi Albert…

Aztán eszünkbe jut, hogy a kultúra szavunk tulajdonképpen nem csak magasművészetet és tudományt,

hanem valójában életmódot jelent, s ami ezzel még képbe kerül, az már nem is fér el az asztalon. És most képzeljük el, hogy mindaz, ami a magyar kultúra kapcsán nekünk, Kárpát-medencei magyaroknak azonnal eszünkbe jut, Moldvában szinte teljesen ismeretlen. Megvalósult ugyan Tatros várában a reneszánsz kor hajnalán egy bibliafordítás – az első magyar bibliafordítás! – de aztán több évszázados török hódoltság jött, és itt nem hirdették Isten Szent Igéjét anyanyelven a protestáló prédikátorok, nem voltak hitviták, véreiket felkaroló bőkezű mecénások, iskola-alapítások sem, sem messzi országok egyetemeit járó, majd hazatérő vándordiákság, felvilágosodás, nemzeti emancipáció, nemzeti romantika, szabadságharcok. Vagyis mindaz, ami révén a Kárpát-medencei magyarság erős nemzetté összeforrni képes volt.

Ide Mohács után nem jutott el a nemzeti irodalom, színház, tudomány és popkultúra,

nem alakult ki a modern Európára jellemző pontos jelentésű szakfogalmakkal operáló kritikai szemlélet, ellenben az emberek ma is hittel vallják, hogy amit gondolnak, mondanak, tesznek vagy nem tesznek, azzal el kell majd számoljanak az utolsó ítélet napján.

A csíksomlyói búcsún minden évben részt vesznek népviseletbe öltözött moldvai csángók •  Fotó: Kádár Elemér Galéria

A csíksomlyói búcsún minden évben részt vesznek népviseletbe öltözött moldvai csángók

Fotó: Kádár Elemér

És az istenadta nép, a moldvai csángómagyarok is bizony igen gyakran kételkednek benne, hogy vajon ők tényleg a magyar anyanemzethez tartoznak-e. Hiszen amióta csak vannak itt iskolák, azt tanítják azokban nekik – mi több, ezt mondja nekik a templomban Isten felettébb méltatlan, ámde felkent szolgája is – , hogy ők csupán „eltévelyedett románok”, akik régen egy időre a szörnyű vétkek özönét elkövető rettenetes ellenség hatása alá kerültek ugyan, de immár a veszély elmúlt, a hatalom immár vigyáz rájuk.

Erőszakkal is, ha kell.

Megpróbálom még egyszer kihangsúlyozni: ebben a mesés vadkelet-európai tartományban az emberek (főleg a csángómagyarokra gondolok itt, de igen, a többségi nemzet tagjai is) a művelt Európáról, jogokról, egyenlőségről és szabadságról hallani is csak elméletben, alig és keveset hallottak, nem ismerik a modern nemzet fogalmát, a nemzetiség és az állampolgárság közötti különbséget, saját igazi történelmüket.

Identitásuk nem nemzeti, hanem vallási alapú ma is, megtapasztalni pedig csak a kérlelhetetlen, erőszakos elnyomást volt alkalmuk,

de azt évszázadokon keresztül, sokszor és sokféleképpen, egyénileg és közösségileg is.

Az emberek pedig megpróbálnak mindenféle körülmények között életben maradni, hát beolvadnak vagy elmenekülnek, így megy ez emberemlékezet óta, semmiféle harcnak nem látják értelmét, a győzelemben nem hisznek.

A moldvai csángók identitása nem nemzeti, hanem vallási alapú ma is •  Fotó: Kádár Elemér Galéria

A moldvai csángók identitása nem nemzeti, hanem vallási alapú ma is

Fotó: Kádár Elemér

És nem segít rajtuk az sem, hogy amikor velünk, Kárpát-medenceiekkel találkoznak – akik valljuk be: pár sablonos, akár pozitív, akár negatív módon elfogult mítoszon kívül, ami a moldvai csángómagyarokat a mi elménkben körüllengi, nem nagyon tudunk a mindennapi valóságukról semmit – azonnal az irreális elvárásainkkal szembesülnek: tudsz magyarul? Rendesen nem tudsz, hiszen nem értem, amit-ahogy beszélsz…

Miért nem magyar a neved? Március tizenötödikén miért nem hordasz magyar-trikolór kokárdát? Hogy-hogy nem olvastad A kőszívű ember fiait?

Hogy-hogy te román nyelvű misére jársz? Miért hallgatsz román popzenét? Nem tudod a Nemzeti dal-t sem…???

Másik véglet, a zavarba hozó és tapintatlan szánakozás: szerencsétlen nép szerencsétlen gyermekei, rettenetesen tragikus, ahogy elbánt veletek a történelem, tatárok, törökök, oroszok, románok… Na, de most majd mi megmentünk!

Gyere, megtanítom neked a Nélküled-et, az már majdnem himnusz, és kapsz csokit. Ettél már csokit?

Karácsonyi kántálás a Bákó megyei Pokolpatakon •  Fotó: Kádár Elemér Galéria

Karácsonyi kántálás a Bákó megyei Pokolpatakon

Fotó: Kádár Elemér

Pedig nekünk van közös magyar kultúránk, amit ezen a napon különösen, de amúgy bármikor/mindig együtt ünnepelhetnénk. Csakhogy, amit ebből a moldvai magyarok a mai napig megőriztek és ugyan nem feltétlenül tudatosan, de mégiscsak tudnak, azt mi többnyire már nem ismerjük, nem ismerjük fel, ha találkozunk is vele, nem tartjuk a magunkénak.

Itt arra a hatalmas középkori kulturális örökségre gondolok, amit az

ez iránt nyitott tudósaink részben visszahoztak ugyan a témára fogékony kevesek látóterébe, de amiből a legtöbb nemzettársunk valahogy mégis kimaradt:

a csodálatos balladakincs, dallamok és szövegek mesés gazdagsága, archaikus virág- és istenes énekek, apokrif magyar nyelvű népi imádságok, furulya- és kobozmuzsika, sajátos hegedűjáték, részben keleti, részben nyugati eredetű közép- és reneszánsz kori, egykoron a királyi udvarokban táncolt, de a hatalmas újdonság-dömping miatt mára szinte minden más európai kultúrtájról eltűnt körtáncok, a rendkívül régies lepelszoknyás népviselet, a szövés, hímzés, a földből való építkezés, a gyógyfüvek, gyógyító ráolvasások és a savanyú ételek tudományának kimeríthetetlen tárháza, és/de legesleginkább az a lelkület, ami mindezt áthatja és körüllengi, ami ezeknek az embereknek sajátja! A ma is élő, megismerhető középkori kultúra, a Halotti beszéd és könyörgés nyelvezete és lelkülete itt van! Még! Bár nem tudatos, nem szándékosan őrzött módon, hanem „csupán”, mert itt ez így szokás.

Arca van és kezei és története, érzései, szíve-lelke, békét remél, azért imádkozik, amit és ahogyan mond,

az akkor is összeköt vele, ha szavát nem értjük, nem azért, mert nem magyarul beszél, hanem talán éppen azért, mert ő tényleg magyarul beszél, nála a szavaknak még az eredeti értelme érvényes.

A bizalmát elnyerni azonban érthető módon nem könnyű, ki kell azt érdemelni, nagy türelemmel, szeretettel és a megértés igaz szándékával.

Mindezt felismerni, megismerni és a mindennapi műveltségünk, a mi közös magyar kultúránk részévé tenni újra olyan lenne, mint egy sokadik emeleten élőnek végre lejönni a földszintre, netán kijönni a csilláros-tükrös, újabban már inkább digitális-virtuális beltérből a virágos rétre. Ahol amúgy esetleg esik az eső, vagy fúj a szél, de aminek megismerése nélkül az a beltér, az az emelet csak egy alapjaitól elszakadt, ezáltal nem is teljes, és nem is teljesen érthető részlete az igazságnak.

És ebből a megvilágításból – hogy sokkal több közös kultúrkincs köt minket össze, mint amennyi különbség elválaszt

– talán már azok a fentebb emlegetett mindennapi lövészárok-háborúink is másképpen néznének ki, mint amilyennek ma látjuk.

Gyermekek viseletben. Fiatalok néptánctábora a Bákó megyei Lábnyikon, a MCSMSZ táborközpontjában •  Fotó: Kádár Elemér Galéria

Gyermekek viseletben. Fiatalok néptánctábora a Bákó megyei Lábnyikon, a MCSMSZ táborközpontjában

Fotó: Kádár Elemér

Egy nagy, erős alapokon nyugvó, minden alkotóelemét a helyén tudó falazat talán nem inogna a szélben, s megvédene bennünket a bizonytalankodó izgágák kicsinyességétől, mely rákfene ma oly nagyon erősen jelen van közöttünk.

Utóirat helyett: Harangozó Imre, a vallási néprajz kiváló magyarországi tudósa hívta fel rá a figyelmemet, hogy a Hegyet hágék, lőtőt lépék, kőkápolnecskát láték kezdetű moldvai csángómagyar archaikus népi imánk fő motívuma bizony, jelen van Sinka István pásztor-költő Napimádó című versén túl Kölcsey Ferenc kiváló költeményében, a mi nemzeti himnuszunkban is, amelynek születésnapját éppen most ünnepeljük.

Ezt véssük ma a szívünkbe és soha ne feledjük el!

Petrás Mária Magyarországon élő moldvai csángómagyar képzőművész és népdalénekes munkája •  Fotó: Kádár Elemér Galéria

Petrás Mária Magyarországon élő moldvai csángómagyar képzőművész és népdalénekes munkája

Fotó: Kádár Elemér

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. június 03., kedd

Jókai-emléknapokat tartanak Háromszéken

Több háromszéki településen megemlékeznek a 200 éve született Jókai Mórról, az egyik legjelentősebb magyar prózaíróról, aki a székelyföldi térség egyik településének, Illyefalvának az országgyűlési képviselője volt.

Jókai-emléknapokat tartanak Háromszéken
2025. június 03., kedd

Erdélyi magyar szerzőket is kitüntetett a Romániai Írók Szövetsége

Erdélyi magyar szerzőket is kitüntetett a Romániai Írók Szövetsége június 2-án, amikor kiosztották a szövetség 2024-es díjait – közölte honlapján az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL).

Erdélyi magyar szerzőket is kitüntetett a Romániai Írók Szövetsége
2025. június 02., hétfő

Bessenyei Gedő István irányítja ezentúl az öt erdélyi társulatot tömörítő, színházak közt hidat képező MASZÍN-t

A szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának igazgatóját, Bessenyei Gedő Istvánt választották meg a Magyar Színházi Szövetség elnökévé Balázs Attila leköszönő elnök javaslatára.

Bessenyei Gedő István irányítja ezentúl az öt erdélyi társulatot tömörítő, színházak közt hidat képező MASZÍN-t
2025. június 02., hétfő

Csíksomlyói búcsú, ahol a szent mellett megjelenik a profán – Péter Beáta drámája a Role zenekar és a Játékszín előadásában

Egy csíksomlyói család és a hozzájuk betérő vendégek, zarándokok történetén keresztül mesél a pünkösdi búcsúról, a kegyhelyhez kapcsolódó jelenségekről, hagyományokról, szokásokról Péter Beáta Búcsújárás című drámája, amelyet június 7-én mutatnak be.

Csíksomlyói búcsú, ahol a szent mellett megjelenik a profán – Péter Beáta drámája a Role zenekar és a Játékszín előadásában
2025. június 01., vasárnap

Székely is, koreai is, táncos is – Borsody Isabella Lee, a Sapientia hallgatója identitásról, a népi kultúra szeretetéről

Borsody Isabella Lee etnikai identitása, hovatartozása összetett: édesanyja koreai-amerikai, édesapja székely, ő maga Erdélyben gyerekeskedett, majd Budapestre költöztek, jelenleg a Sapientia táncművészet szakán tanul Kolozsváron.

Székely is, koreai is, táncos is – Borsody Isabella Lee, a Sapientia hallgatója identitásról, a népi kultúra szeretetéről
2025. május 31., szombat

Korszerű eszközökkel biztosítaná a 140 éves EMKE jövőjét az egyesület új elnöke

Rendkívüli közgyűlést tartott az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban.

Korszerű eszközökkel biztosítaná a 140 éves EMKE jövőjét az egyesület új elnöke
2025. május 30., péntek

Közeleg gyermeknap, nemzetközi fesztivállal készül a Puck Bábszínház

Gyermeknapi ünneplésre várja nézőit a kolozsvári Puck Bábszínház június elsején, ezt követően szervezik meg a Puck Nemzetközi Fesztivált június 2. és 5. között.

Közeleg gyermeknap, nemzetközi fesztivállal készül a Puck Bábszínház
2025. május 28., szerda

Morális, társadalmi bomlás minden szinten – ma is aktuális Mrożek darabja, amelyet Keresztes Attila rendez Kolozsváron

Mai világunk, társadalmunk, valóságunk nagy mértékben irányt vesztett – többek közt erre világít rá Sławomir Mrożek lengyel drámaíró ma is fölöttébb aktuális, Tangó című darabja, amelynek premierjét pénteken tartják a Kolozsvári Állami Magyar Színházban.

Morális, társadalmi bomlás minden szinten – ma is aktuális Mrożek darabja, amelyet Keresztes Attila rendez Kolozsváron
2025. május 28., szerda

Horváth Hunort nevezték ki a temesvári színház élére, miután az eddigi vezetéssel kapcsolatban hiányosságok merültek fel

Hunor Horváth rendezőt nevezték ki a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház ideiglenes igazgatójává.

Horváth Hunort nevezték ki a temesvári színház élére, miután az eddigi vezetéssel kapcsolatban hiányosságok merültek fel
2025. május 27., kedd

Óriási jelentőségűek a szatmári társulat számára a legrangosabb UNITER-díjak

A román színházi szakma két legfontosabb elismerésével tüntették ki a szatmárnémeti Harag György Társulat III. Richárd című előadását. Bessenyei Gedő István, a szatmári társulat igazgatója nyilatkozott a Krónikának.

Óriási jelentőségűek a szatmári társulat számára a legrangosabb UNITER-díjak