– emlékeztet az Info Sud-Est portál.

Az afrikai ország függetlenségének 1956. január 1-jei kikiáltása óta a Szovjetunió, majd Oroszország legfontosabb afrikai partnere. A Kreml még akkor is Szudán iránt mutatta a legnagyobb érdeklődést, amikor Etiópiában, Angolában és Mozambikban kommunista rendszerek működtek. Ez nem is csoda, hiszen Szudán területe nagy, a Vörös-tenger partján fekszik, Egyiptommal és más fontos államokkal és régiókkal is szomszédos, és jelentős aranytartalékokkal rendelkezik.

Szudán stratégiai útvonalak fölött gyakorol ellenőrzést: a Vörös-tenger partvidéke, a Szuezi-csatorna, a Nílus, fontos afrikai ásványkincs-régiók is érintettek – nem csoda, hogy a 19. században az országot irányító britek, majd a 20. század közepétől a Szovjetunió, majd Oroszország számára is kiemelten fontos volt.

A Szovjetunió összeomlása és az országot 1989 és 2019 között irányító Omar al-Basír tábornok elszigetelődése után Moszkva a szudáni arany kevés exportcélpontja közé tartozott, miközben továbbra is fontos fegyverszállító és nemzetközi támogató maradt. 2017-ben, a Vlagyimir Putyin elnökkel Szocsiban tartott találkozót követően

azaz a Kreml legfontosabb partnere a kontinensen. Ennek bizonyítékaként a Jevgenyij Prigozsin vezette Wagner félkatonai csoport engedélyt kapott arra, hogy Szudán területén tartózkodjon, és hogy kitermelje és exportálja az ország aranykészleteit. A kitermelés évente 26 és 30 tonna között mozog, azaz a teljes szudáni export közel 45 százalékát teszi ki. A Wagner számos kiképző- és megfigyelőközpontot is működtet Szudánban, hogy megvédje az orosz érdekeket a Közép-afrikai Köztársaságban, Maliban és Burkina Fasóban.

korábban írtuk

Az amerikai külügy szerint három napra szüneteltetik a polgárháborút Szudánban

Átmeneti tűzszünet lép életbe Szudánban hétfő éjféltől – közölte az amerikai külügyminiszter.

2017-ben az M Invest orosz vállalat kedvezményes hozzáférést nyert a szudáni aranybányászathoz, és a két elnök megállapodást kötött arról, hogy Oroszország a Vörös-tenger partján található Port Szudánban haditengerészeti katonai támaszpontot épít, amely atom-tengeralattjáróknak is otthont adhat. A port szudáni kikötőn keresztül bonyolódik az ország importjának 90 százaléka.

A Joe Biden vezette amerikai kormányzat 2021 közepén nyomásgyakorlás révén elérte a projekt befagyasztását, miután Omar al-Basír tábornokot 2019-ben megbuktatták, és a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság elé állították a polgári lakosság ellen elkövetett háborús bűncselekmények miatt.

Mindezek nyomán Oroszország számára sem érdektelen a jelenlegi szudáni konfliktus kimenetele, és meg is van a saját pártfogoltja Mohamed Hamdan Daglo tábornok személyében, aki az újabb katonai konfliktus április 15-ről 16-ra virradóra történt kitöréséig az ország második legfontosabb embere volt. Daglo tábornok éppen Moszkvában tartózkodott nyolcnapos hivatalos látogatáson, amikor Oroszország 2022. február 24-én elindította az Ukrajna elleni háborút.

Daglo ellenfele a jelenlegi szudáni konfliktusban Abdel Fattáh al-Burháni tábornok, a hadsereg főparancsnoka, aki Basír megbuktatása után két évvel, puccsal ragadta magához a hatalmat. Mind Burháni, mind Daglo Basír „alvezérei” voltak korábban, Daglo pedig mindezidáig al-Burháni alvezéreként tevékenykedett.

Daglo hatalmának egyik kulcsa a Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF) nevű félkatonai fegyveres csoport, amelyet ő irányít, és amely a dzsandzsavíd nevű arab fegyveres szabadcsapatokból alakult ki. Ez utóbbi a dárfúri konfliktusban a civilek ellen a kartúmi központi kormány támogatásával elkövetett vérengzések révén vált hírhedtté.

Ezt Szergej Lavrov orosz külügyminiszter 2023. február eleji kartúmi hivatalos látogatása során is hangsúlyozták. A szudáni katonai vezetőkkel folytatott megbeszélések során Oroszország megismételte, hogy hajlandó megnyitni a port szudáni haditengerészeti katonai bázist, és biztosította a szudáni felet, hogy a Wagner-csoport mindkét fél számára előnyös módon képes kiaknázni az ország aranybányáit. Így Moszkva nemzetközi szankciók nélkül kereskedhetne a nemesfémmel, a kartúmi katonai vezetők pedig nem fizetnének több százmillió dollárnyi adót az államnak.

a fővárosban, Kartúmban heves harcok dúlnak, többek között a városközpont lakónegyedeiben, ahol a függetlenség 1956-os kikiáltása óta még soha nem volt katonai összecsapás.

A külföldi diplomáciai képviseleteket bezárták, sokan elmenekültek, miután az Európai Unió képviselőjének székhelye és egy amerikai diplomáciai konvoj tűz alá került. A Világélelmezési Program felfüggesztette minden tevékenységét, miután három alkalmazottjára is tüzet nyitottak. Ez csak tovább rontja a világ egyik legszegényebb országának kétségbeejtő helyzetét: Szudán 45 millió lakosából csaknem 18 millió arra szorul, hogy nemzetközi jótékonysági szervezetek folyamatosan élelemmel és alapvető szükségleti cikkekkel lássák el.

korábban írtuk

Közel harminc román állampolgár kérte a kimenekítését Szudánból, a nyugati országok folyamatosan evakuálják polgáraikat

Közel harminc román állampolgár kérte a kimenekítését Szudánból – közölte a bukaresti külügyminisztérium.

A fővárosban, Kartúmban mindkét fél azt állítja, hogy elfoglalták az elnöki palotát és a nemzetközi repülőteret. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy a kormány katonai erői vannak birtokon belül a két helyszínen. A repülőjáratokat törölték, a telefon- és internetkapcsolat gyenge, és az országos televízió mindkét oldal üzeneteit közvetíti.

Míg a hadsereg légierővel is rendelkezik, a félkatonai erők rendelkeznek a legmodernebb felszereléssel, mivel az RSF olyan háborús színtereken is működött, mint Jemen és Líbia. Abdel Fattáh al-Burháni tábornokot a szomszédos Egyiptom támogatja, amelynek vezetői azt szeretnék, ha Kartúmban a kairóihoz hasonló politikai rendszer jönne létre.

Daglo volt az, aki hivatalosan meghívta a Wagner-csoportot Szudánba, és ő tárgyalt a haditengerészeti bázis megépítéséről is, miután al-Basír elvesztette a hatalmat. A Szudánt irányító két tábornoknak amúgy közös célja is van: megakadályozni, hogy az ország visszatérjen a polgári irányítás alá. A polgári uralomra való átmenetet 2019-re ígérték, miután Omar al-Basír tábornokot eltávolították a hatalomból.

aminek sem az Egyesült Államok, sem az Európai Unió nem örült. Április 6-án kellett volna aláírni azt a 2019 óta tárgyalt paktumot, amely átadja a kartúmi kormány irányítását a civil politikai erőknek, integrálja a félkatonai RSF-et a nemzeti fegyveres erőkbe, és véget vetett volna az országot több mint 30 éve irányító tábornokok uralmának. Az aláírást a hadseregen belüli nézeteltérések és külső hatások egyaránt késleltették, mivel sem Oroszország, Egyiptom, Etiópia és Szaúd-Arábia nem érdekeltek egy ilyen átmenetben.

Abdel Fattáh al-Burháni tábornok ugyanakkor leszögezte, hogy az általa vezetett katonai rezsim nem enged a lázadóknak, és a hadsereg csak egy választott kormánynak és polgári erőknek adja át a hatalmat.