„A mi nemzedékünk az, amely megfordíthatja Magyarország sorsát, beteljesítheti küldetését, és a győzelem kapujáig viheti az országot, de a döntő ütközetet az utánunk következő nemzedéknek kell megvívnia, a végső lépéseket nekik kell megtenniük” – vélekedett Orbán Viktor. Hozzátette: nem lesz könnyű, de megéri majd, „nagy idők várnak rátok”. A kormányfő a megemlékezés helyszínére utalva kifejtette: ismerjük a stációkat, a sátoraljaújhelyi magyar kálvária fájdalmas stációit, „mégis újra járjuk a keresztutat”, vigaszt, reményt és biztatást akarunk. Rámutatott, ezt csak a keresztút végén kaphatjuk meg, csak így és itt emelkedhetünk a fájdalmak fölé, oda kell eljutni, ahol minden megvilágosodik és értelmet nyer, ahonnan megláthatjuk a jövőt. Hozzátette: ha nem a szemünkkel nézünk, hanem a szívünkkel, messzebbre is elláthatunk, az idők kezdetéig.

Orbán felidézte: mi, magyarok nem tűntünk el, nem vesztünk oda, hanem különálló minőségünket megőrizve hazát alapítottunk itt. Közölte, megnyitottuk szívünket a kereszténység előtt, Isten igéjét meghallottuk és megfogadtuk, államszervezésünk alapjává tettük. Azt mondta: a nyugati birodalmak rohamait kivédtük, a keleti pogányok pusztító csapásait kihevertük; kiharcoltuk, magunkhoz igazítottuk és megtartottuk helyünket Európában. „400 éven át erős és független állam volt a magyar, utána 300 éven át küzdöttünk az Oszmán Birodalom ellen, majd elbukott felkelésekkel és szabadságharcokkal súlyosbított 200 év után egy nagy európai birodalom társnemzeteként léptünk be a 20. század kapuján” – emlékeztetett. Hozzáfűzte: bár évszázadok alatt sok magyar esett el a csatatereken, bebizonyosodott, hogy a magyar nemzet mindig újra feláll.

Arról is beszélt, hogy később azonban Magyarországot a budapesti összeesküvések hátba döfték, az országot ellenségeink, a kormányt a bolsevikok kezére adták, majd a „Nyugat megerőszakolta Közép-Európa ezeréves határait” és „védhetetlen határok közé szorított, természeti kincseinktől megfosztott, erőforrásainktól elrekesztett, országunkból siralomházat csinált”. „Erkölcsi aggályok nélkül rajzolta át Közép-Európát, és ezt nem fogjuk elfelejteni nekik soha” – jelentette ki. Úgy vélte, azt hittük, ennél nincs lejjebb, a második világháború után azonban „szívfájdalom nélkül dobtak oda bennünket a kommunistáknak”, ahogy a többi közép-európai országot is. „Legyen ez örök tanulság a közép-európai népeknek” – fűzte hozzá.

A miniszterelnök elmondta: „sokan jelentkeztek már, hogy szívesen elföldelnék Magyarországot”, összekapaszkodtak, hogy eltüntessenek minket, de mi talpon maradtunk és kibírtuk. Ma már nincs Csehszlovákia, Jugoszlávia, Szovjetunió, nincs brit és francia birodalom, és „mi még ott leszünk azok temetésén, akik bennünket akartak sírba tenni” – hangoztatta. Hozzátette: mi, magyarok „megmaradunk, mert itthon vagyunk, itthon vagyunk, és ezért megmaradunk”. A miniszterelnök kiemelte: a magyarság az emberi szív módjára hol összehúzódik, hol kitágul, de 1100 éve ott él, ahol a nagy államalapítóink kijelölték a helyét, és méltósággal őrzi a Kárpát-medencét. Úgy vélekedett, egy olyan nép önbizalmával és tartásával kell élnünk, amely tudja, hogy többet adott a világnak, mint amit kapott tőle. Hozzáfűzte: ez a teljesítmény feljogosít a történelmünk folytatására, és „voltak már rosszabb határaink is, mégis itt vagyunk”.

„Az erő felelősséggel jár, ezzel tisztában vagyunk” – tette hozzá. A kormányfő háláját fejezte ki az elszakított nemzeti közösségek helytállásáért, hűségükért a nemzethez és szülőföldjükhöz. „Magyarország mindenek előtt, a Jóisten mindannyiunk fölött, hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!” – zárta szavait Orbán Viktor. A megemlékezésen a miniszterelnök és a vendégek egy kanyargós erdei úton végigvonultak, és a 14 stációnál, amelyek elcsatolt városokat jelképeznek, színészek szavaltak.