Egy másik fontos tisztség, az EU Tanácsának elnöksége protokolláris szempontból a legmagasabb szintű feladat, amikor az uniós csúcstalálkozókat kell vezetni és külföldi VIP-ket kell fogadni.

A jelenlegi elnök, a belga liberális

– véli az Euobserver.

Az EP elnöki posztja, amelyet a máltai konzervatív Roberta Metsola tölt be, nagyrészt tiszteletbeli feladat, de segít meghatározni az EU törvényhozásának napirendjét, amely egyre több társjogalkotási jogkörrel rendelkezik.

Az uniós külügyi tisztség, amelyet jelenleg a spanyol szocialista Josep Borrell tölt be, a formális hierarchiát tekintve a második helyen áll, de politikai jelentősége is megnőtt az Európában és szomszédságában az elmúlt öt évben megszaporodott konfliktusok miatt.

Az uniós vezetés von der Leyen, Michel, Metsola és Borrell alkotta jelenlegi összetétele az EU algoritmusát tükrözi a csúcspozíciók egyensúlyának szempontjából. A vezetésben az európai politikai családok keverednek, a jobbközép felé hajlóan.

A modern értékek jegyében még a nemek közötti egyenlőség is megvan, bár az EU intézményei még mindig „szörnyű” eredményeket értek el az etnikai sokszínűség terén – vélekedik a cikk szerzője.

A NATO főtitkári és az Európai Központi Bank (EKB) elnöki posztjának papíron semmi köze az EP-választásokhoz, de jutalom lehet bármelyik tábor számára, amelyik a fő versenyben alulmaradt.

Az EU-bizottság legbefolyásosabb biztosi szintű tárcáit – ezek közé tartozik az egységes piac, az éghajlat, a verseny, a kereskedelem, az energia, az adóügyek, a mezőgazdaság és a bővítés – szintén a csúcspozíciókért folyó birkózás vesztesei kaphatják meg kompenzációként.

és gyakran olyan korábbi prominens személyek kapják, akik már nincsenek hivatalban, hogy minimalizálják a politikai ellentéteket.

Ha megnézzük a múltbeli uniós pozícióharcokat, jellemző, hogy azok, akik korán bejelentkeznek egy tisztségre, kiesnek a versenyből, mert ellenfeleiknek több idejük van támadni őket, mielőtt előállnak a saját „sötét lovaikkal” vagy „fekete hattyúikkal”.

Az időzítés azonban rosszat jelenthet más olyan jelöltek számára, akik már jelezték, hogy potenciális érdeklődést mutatnak, még akkor is, ha ez nem jelentett többet, minthogy nem voltak hajlandóak véglegesen kizárni az indulásukat, miután mások javasolták őket.

A már képben lévők közé tartoznak: Xavier Bettel (liberális volt luxemburgi államfő), António Costa (szocialista volt portugál miniszterelnök), Alexander de Croo (liberális belga miniszterelnök), Mario Draghi (olasz technokrata, volt EKB-vezér), Mette Frederiksen (balközép dán miniszterelnök), Kaja Kallas (liberális észt miniszterelnök), Enrico Letta (balközép olasz parlamenti képviselő és volt miniszterelnök), Mark Rutte (liberális volt holland miniszterelnök), Pedro Sánchez (szocialista spanyol miniszterelnök) és Leo Varadkar (jobbközép ír államfő).

A második körös nevek közé tartoznak: Katarina Barley (jobbközép német európai parlamenti képviselő és volt igazságügyi miniszter), Krišjānis Kariņš (lett jobbközép külügyminiszter), Micheál Martin (jobbközép ír külügyminiszter), Teresa Ribera (szocialista spanyol miniszterelnök-helyettes), Maroš Šefčovič (balközép szlovák uniós biztos) és Frans Timmermans (zöld holland volt uniós biztos).

Vagyis, mint látható,

Pedig múlt hónapban korábbi pártja, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) vezetősége azt dobta be a közbeszédbe, hogy őt jelölnék az Európai unió Tanácsának élére.

Ez annak kapcsán merült fel, hogy a tisztséget jelenleg betöltő belga Charles michel bejelentette: indulni kíván az EP-választáson, ezért még mandátuma november végi lejárta előtt lemond.

Ebben az esetben az EU soros elnöki tisztségét betöltő tagállam vezetője venné át a helyét, amennyiben nem sikerül megtalálni az utódot. Mivel júliustól Magyarország veszi át az EU elnöki tisztségét, Orbán Viktor lett volna az ideiglenes vezető.

Azonban a Magyarországgal szemben álló brüsszeli erők ezt meg akarták akadályozni, ennek kapcsán merült fel a magyarokkal szemben mindig ellenséges román liberálisokban, hogy Iohannist javasolják Michel helyére.

Michel végül azzal vágta át a gordiuszi csomót, hogy bejelentette: a döntése által okozott felzúdulás miatt végül mégsem indul az EP-választáson, és kitölti mandátumát.