Illuzórikus brüsszeli elképzelések klímaadóval, e-autóval, földgáz helyett hidrogénfűtéssel

– Számos európai polgárban megütközést kelt, hogy az uniós intézmények sok esetben túlzásba viszik a környezetvédelmi szempontból fenntarthatónak tartott befektetéseket, ami már veszélyezteti az ipar és a mezőgazdaság működését. Mi indokolja ezeket a lépéseket?

– Tulajdonképpen egy több éve húzódó vitáról van szó, amely a tavaly és idén tavasszal csúcsosodott ki az uniós taxonómiai rendelet elfogadásával az Európai Parlamentben. A nagy volumenű törvénycsomag ,,Irány az 55 százalék!” nevet viseli, amely a károsanyag-kibocsátás csökkentésével és annak társadalmi hatásaival foglalkozik. Nagyon sok eleme van a csomagnak, azonban érdemes két fontos kitételét hangsúlyozni, amely az Európai Unió minden állampolgárát befolyásolja majd.

Ezek az intézkedések ömlesztve mentek át az uniós parlamenten. Az RMDSZ részéről nem szavaztuk meg, mert meggyőződésünk, hogy a csomag kezdeményezői ideológiai alapon kezelik a környezetvédelmet.

– Nem találja furcsának, hogy a tagállamok, a kormányok részéről alig volt érdemi ellenkezés? Pedig ők képviselik azokat az európai polgárokat, akik számára pár éven belül megfizethetetlen lesz a személyautó megvásárlása és fenntartása, akárcsak a lakások fűtése...

– Való igaz, hogy a törvénycsomag nem találta szembe magát nagy ellenkezéssel a tagállamok részéről. Németország képezett kivételt, amely az utolsó pillantban ébredt fel, hogy veszélybe kerül az ország húzóiparának számító autóipara. Józan ésszel nehéz elfogadni, hogy 12 év múlva, 2035 után csak elektromos autót lehessen majd beíratni az Európai Unió tagországaiban. Kelet-európai képviselőként több nyugati kollégának elmagyaráztuk, hogy ez

Az, hogy a nulla károsanyag-kibocsátást az összes létező technológia közül csak eggyel lehet teljesíteni, nem más, mint ideológiai döntés. Egy irodában valahol eldöntötte valaki, hogy többé nem lesz más autó, csak a villanymotor-meghajtású. Ez nem piac-, hanem tervgazdaságra jellemző hozzáállás.

– Felmerül a kérdés, hogy mi történik 2027 után, amikor megjelennek az üzemanyagokra, illetve a lakások fűtésére használt földgázra és szénre kivetett klímaadók.

– Meggyőződésem, hogy az uniós törvénycsomag mai formájában nem maradhat fenn, ezért bizonyos részeit 2025 után elemzik és újratárgyalják. Legnagyobb szépséghibája az, hogy az Európai Unió intézményrendszere olyan szigorú környezetbarát döntést hozott, amivel egyedül vagyunk a világon. Nagy kérdés, hogy csatlakoznak-e hozzánk mások.

mint az Amerikai Egyesült Államok, Dél-Korea, Ausztrália, Japán, stb. Ha Európa egyedül marad, azt jelenti, hogy olyan helyzet alakul ki, mint ma, amikor a világon az uniós tagországokban a legdrágább az energia. Ma a villanyáram nálunk sokkal többe kerül, mint az Egyesült Államokban, Kínában, más ázsiai országokban, vagy szerte máshol a világon. Ha ez a trend folytatódik, akkor Európa versenyképessége nagy veszélybe kerül, mert a drágán előállított energiával minden termék és szolgáltatás drágább lesz, mint a világon máshol.

– A hírek szerint Brüsszel nem csak az atomenergiát nem kedveli, hanem a földgázt is ki akarja iktatni a forgalomból. A romániai helyreállítási tervből például száműzték a gázbevezetés uniós finanszírozását, miközben országszerte sok száz község vár erre a lehetőségre. Miért nem szabad földgázzal fűteni?

– Az uniós intézményekben szintén több évre visszanyúló vita alakult ki az atomenergia és a földgáz jövőbeni felhasználásáról. Akik ezt ellenzik, ideológiai érdekekkel jönnek. Tudjuk, hogy az európai energiaválság ellenére Németország bezárta az utolsó három atomerőművét is. Ez azért anakronisztikusan rossz döntés, mert közben a széntűzelésű hőerőművek vígan működnek.

Mivel pontosan nincs meghatározva az uniós földgázfogyasztás átmeneti jellege, mindenki mást gondol róla. A földgázfogyasztás iránti magas igény miatt Romániában az Anghel Saligny-terv vállalta fel a gázhálózat további bővítését. Amit az is indokol, hogy a Petrom kőolajipari társaság el fogja indítani a fekete-tengeri gázkitermelést. Egy ekkora méretű nagyberuházás megtérülése 15-20 év, így eleve hosszabb távra terveznek.

– Sokat olvasni mostanában az új uniós ,,csodaüzemanyagról”, a hidrogén széles körű bevezetéséről. Mennyire életképes ez az elképezés?

– Abból kell kiindulni, hogy egyelőre nagyon elméleti történetről van szó. A hidrogén szerepével kapcsolatban rengeteg elméleti vita kering. Az a lényeg, hogy

Ami van, az laboratóriumi szintű. Meg kell vizsgálni, hogy valójában milyen területen lehet gazdaságosan és biztonságosan használni, de ez egyértelműen a jövő zenéje.

– Németországban egyes politikusok már arra készülnek, hogy a lakosság ezzel fog fűteni és ételt készíteni a konyhai kályhákon...

– Ez nagyon túlzott elképzelés. A németek már valóban kevernek a háztartásokba irányított földgázba pár százalék hidrogént, de ez még próba jellegű. Információim szerint a rendelkezésünkre álló mai technológiák alapján 7-12 százalék hidrogén keverhető a földgázhoz. Már én is kaptam levelet a belgiumi bérelt lakásomba, amiben arról tájékoztatnak, hogy ha régi a hőközpontom, le kell cserélni újra, hogy elbírja a földgáz-hidrogén keveréket. Ilyen hőközpontokat kb. tíz éve gyártanak Nyugat-Európában.

és csak ott lehet kevert formában kísérletezni vele, ahol teljesen lecserélik a régi gázhálózatot, amely nem kompatibilis. Arra nem látok esélyt, hogy Romániában egyhamar hidrogénkeverékkel fűtsünk...