Turulcsata

Persze az utóbbi időben divattá vált a szimbolikus térben való hadakozás. Ez többnyire akkor szokott bekövetkezni, amikor valamely politikai oldal nem képes érdemi síkon értelmeset mondani vagy tenni, ezért aztán olyan huszadrangú kérdéseket tart napirenden, mint hogy a vörös csillag vagy a horogkereszt az önkényuralmibb jelkép, vagy hogy a turulmadár náci szimbólum vagy sem.
Szögezzük le: a két világháború között valóban létezett egy ifjúsági mozgalom, amely magát a turulról nevezte el, és amely a szélsőjobb eszméket képviselte, ez azonban igencsak marginális irányzat volt. Hogy a turulmadár – ami a hivatalosan elfogadott verzió szerint a kerecsensólyom – nem vált önkényuralmi szimbólummá, az is jelzi, hogy jelenleg a Magyar Honvédség és a Nemzetbiztonsági Hivatal emblémáján is látható. A mai vita tárgyát képező budai szobornak gyakorlatilag egyetlen „bűne” van: hogy a jogszabályokkal ellentétesen állították fel. De persze ilyenkor mindig felbukkannak azok is, akik – egyéb kvalitások híján – abból próbálnak tőkét kovácsolni, hogy meg akarnak menteni a náciveszélytől.
Liberálisként a jobb-, a bal- és a balliberális oldal mantraként ismételt rögeszméi és pótcselekvései egyaránt ellenszenvesek, ezért elmondok egy nagyváradi városi legendát: a Rulikowski köztemetőben a román katonai emlékműre állítólag a magyar honvédek obeliszkjéről szerelték át a turulszobrot, és egyszerűen „átminősítették” sassá. Ami persze nem kulturált eljárás, de ez esetben célra vezető lehet: tessék ezentúl a budai szobrot a fehérfejű szirtisas bronzmásának tekinteni. Gyönyörű, nemes madár, és az Egyesült Államok címerállata. Ideológiailag nehezen megalapozható mind a lenácizása, mind a lebolsizása, megélhetési tüntetők mindkét oldalról kereshetnek más homokozót. A többi meg a jogászok dolga.