Tour d’autonomie

A kiváló férfiú szerint a verseny valójában nem is a sportról, hanem a politikáról szól, azzal valójában a térség autonómiáját kívánják megalapozni, hiszen nem létezik Székelyföld nevű közigazgatási egység, de a kerékpárverseny neve mégis azt sugallja, hogy egy jogilag létező régiót kerékpároznak körbe. A paranoia sokféle fokozatával találkoztam már, de ez már mindenképpen a témában illetékes szakemberek figyelmébe ajánlandó. Tessék elképzelni, ahogy egy rakás röhejes, színes, testhez tapadó felsőben és rövidgatyában feszítő pasas egyszer csak felbukkan, és kijelenti, hogy ők a Székelyföld Népe Front elit öngyilkos kommandója, majd kerékpárra pattannak, hogy jól kivívják a régió autonómiáját. Persze volt már példa kerékpáros alakulatok harctéri alkalmazására, de a kísérlet nem járt a legnagyobb sikerrel. A második világháborúban a Magyar Királyi Honvédségben a szűkös lehetőségek és a fejlettebb haditechnika alkalmazására vonatkozó nagyhatalmi tiltások miatt kerékpáros századok is szolgáltak, de egy ilyen alakulat harcértéke meglehetősen korlátozott. A keleti fronton például vélhetően annyiban bizonyulhattak sikeresnek, hogy amikor a szovjet T–34-es harckocsik személyzete meglátta az elszántan feléje karikázó honvédeket, halálra röhögte magát.
Azért mégse vegyük félvállról az ügybuzgó tanácsos aggodalmát. Sőt a félelmek eloszlatása végett külön ellenőrzést kéne bevezetni a verseny előtt. Minden egyes indulót tüzetesen át kell vizsgálni, és nemcsak a dopping-, hanem az autonómiatesztet is el kell végezni. Ha a hatóságok bármelyiküknél vagy a kísérőiknél akárcsak egyetlen milligramm autonómiát is találnak, egye fene, azonnal tiltsák be az egész Tour de Székelyföldet, a szervezőket pedig tartsák életük végéig kenyéren és vízen, egy kerékpártartóhoz láncolva. Mert az országban mégiscsak rendnek kell lenni.