Torbacsilra, magyar!

Mielőtt még bárki azt hinné, a kulturált, polgári ellenzékiség fentebb vázolt megnyilvánulási formáit valamilyen obszcén cselekedettel szeretném kiváltani, gyorsan leszögezem, hogy a torbacsil a középkori várostromoknál alkalmazott hajítógép magyar elnevezése. Ezért nem is csoda, ha az olvasók többsége számára nem tűnik olyan ismerősnek, mint a modern hadviselésben elterjedt utcakő, Molotov-koktél, baseballütő, vagy esetleg a T-34-es harckocsi. Holott állítólag legalább annyira hatékony, sőt. Az ötlet nem tőlem származik, hanem a jelenlegi magyar kormány egyik legádázabb ellenfelétől, a Tomcat nevű bloggertől, akinek rengeteg szabadideje lehet, ugyanis egyetemi szakdolgozat terjedelmű és ahhoz hasonló alapossággal dokumentált írást tett közzé a weben arról, hogyan is működik a torbacsil, és el is készített egyet. Sőt egy tüzérparancsnokot megszégyenítő hozzáértésről tanúbizonyságot téve, műholdas felvételek felhasználásával még azt is kiszámította, melyik lett volna március 15-én a legalkalmasabb pont arra, hogy felállítsa a hajítógépet, és tojászáport zúdítson Demszky Gáborra.

Ez azért már tényleg nem piskóta. Mi több, a magyar kebel attól is büszkén dagadhat, hogy az eredetileg az arabok által feltalált szerkezetet a középkorban magyar mesterek tökéletesítették, és tőlünk vették át a nyugat-európai népek. Így hát már ez a tény is kötelez arra, hogy – a sámándobhoz, a nemezsüveghez és a hátrafelé nyilazáshoz hasonlóan – felélesszük ezt a szép magyar hagyományt.

Aztán a következő nemzeti ünnepen a tradíciók mélységes tiszteletének jegyében a kormány elkergetésére fölesküdött népnemzeti oldal képviselői ősmagyar öltözetben, tekintetükben a Vata-féle felkelés résztvevőinek szent szittya tüzével, a hajítógép ilyen alkalmakra kifejlesztett miniatürizált változatát használva, lóhátról hátrafelé torbacsilozva ismertethetik majd politikai nézeteiket. Ezt követően pedig az ország szívcsakrájában felállított keresztnél hálaadásként ősmagyar napéjegyenlőségi rítust adhatnak elő mordvin sámánok vendégszereplésével. Mindezt természetesen kizárólag a modern, polgári állam nagyobb dicsőségére.