Tengert Gyergyónak!

No, nem kell megijedni, mert itt nem valami újságírói manipulatív manőverről van szó. Nem. Ugyanis azon az estén az előző hetek napi rendszerességgel összehívott sajtótájékoztatói, rendkívüli, illetve a rendkívülit felülíró renden kívüli rendkívüli sajtótájékoztatók sorozata után a tollforgatók már annyira magukon kívül voltak, hogy egyetlen „épelméjű” gondolatot sem tudtak kicsiholni a készletből. Csak bambultak söröskorsóikra. Annál inkább pörgött a színész. „Legyen vége a kétszínűségnek! Micsoda dolog, hogy csupán két párt közül választhat a szegény gyergyói polgár?! Legyen még egy, legyen választék!” – harsogta, miközben a tollforgatók tovább bambultak, és a rajongók lelkesen rajongtak. Aztán kifejtette: pénzt kell szerezni Gyergyónak, illetve mindent, amit lehet, pénzzé kell tenni. Mindjárt elsőként a Gyilkos-tó vizének lecsapolását és a meder kicsempézését javasolta. „Majd eredetlegendákat játszik itt a helyi színtársulat – magyarázta, hozzáfűzve – nem is akárkinek, csak és kizárólag vastagpénztárcájú nyugati turistáknak”. Apropó turizmus! Erre kétkortyintásnyi sör között többlépcsős programot dolgozott ki. „A leghülyébb város-projekt keretében turisztikai látványosságnak akciókat szervezünk: előbb jön az aszfaltbrigád, illetve az úthenger, betömjük a gödröket, és másnap megérkeznek a kotrógépek, felássák, amit előtte aszfaltoztak” – fejtegette, arra is kitérve, hogy a hegyeket, fenyveseket sem mutogatjuk ingyen holmi jöttment, magát turistának álcázó személynek. Majd óriásponyvával lefedjük, amit egy hidraulikus gépezet segítségével gombnyomásra felemelünk. Természetesen csak akkor, ha fizet az illető. Ha meg egy kis adrenalindús borzongásra vágyik a turista, majd barna plüssoverallba bújva, medvének kiadva magát egyik kolléga jó pénzért riasztgat. Még a helyi rekkencset is bemutatjuk a töményebb irtózatok kedvelőinek. Ha pedig mindez nem lenne elég turistacsalogatónak, meghirdetjük a Tengert Gyergyónak! programot. Sőt ez lesz a szlogenünk a következő kampány során, úgyis elkoptatták már az autonómiát. S ha netán valakiben ezek után felvetődne a kérdés, mindezt miért, arra is van válaszunk: „Csak! Hogy legyen!”