Még mondja valaki, hogy a vidéki ember nem fonódott össze a természettel, és nem képes valami ősi ösztön jóvoltából azonnal fölismerni az általa biztosított jótéteményeket. Az íratlan népi bölcsességek sora minden ellenkező várakozás ellenére még ma, a huszonegyedik században is bővül, gondoljunk csak arra a halhatatlan megállapításra, hogy a gépkocsi fagyálló kitűnő állományjavítóként szolgál a borkészítés során.
Még ennél is magasabb szintű ösztönös kreativitásról tettek azonban tanúbizonyságot azok a romániai és lengyel parasztok, akik kizárólag természetes alapanyagok felhasználásával javítottak teheneik tejhozamán, illetve fegyelmezték őket. Öt Botoºani megyei gazda mintegy két és fél hektárnyi területen vadkendert termelt (természetesen mit sem tudva tettének törvényellenes voltáról), mivel úgy találták, teheneik szeretik ezt a „növényt”, márpedig, mint mondták, minél boldogabb egy tehén, annál több tejet ad. Egy lengyel nő pedig azért etette tehenét saját termésű marihuánával, mert az igen rúgós volt, az is előfordult, hogy karját törte fejőjének.
Arról azonban sajnos nem szólnak a beszámolók, hogy az ily módon felturbózott tehenek milyen tejet adtak, pedig biztosan megérne egy vizsgálatot. Egészen új perspektívák nyílhatnának ugyanis a tejipar számára, hiszen a marihuánás tej minden bizonnyal óriási keresettségnek örvendene. Igaz, hogy legfeljebb Hollandiában lehetne legálisan forgalmazni, de hát szakszerű lobbi nyomán előbb-utóbb a fafejű politikusok is rájönnek talán, hogy a marihuánával dúsított tej sem kevésbé egészséges, mint a mindenféle vegyszerrel kezelt, lebutított, ne adjisten, csokoládéval kevert. Hiszen valószínűleg az emberre is serkentőleg hatna, segítene a depresszióból való kilábalásban, vidámmá és barátságossá varázsolna, szétoszlatná az oktalan agressziót, nyitottá, őszintévé tenne mindenkit. Ez pedig, akárhogyan is nézzük, csupa pozitívum.
Jut eszembe, nem ártana utánanézni, mi szerepelt májusban a balatonőszödi kormányüdülő itallapján.