Szép szóval nevelnek

Mint kiderült, az ortodox fiatalok számára készült hittankönyvek meglehetõsen szabadosan értelmezik a nevelés fogalmát, és a társadalomban való boldogulásra való felkészítés jelszavával többek között azzal szembesítik a diákokat, hogy amennyiben nem viselkednek jól, elüti õket egy autó, ha meg nem hallgatnak a szüleikre, lezuhannak a lépcsõn, és kórházba kerülnek. A miheztartás kedvéért le is szögezik, hogy az Úr mindent lát, és sosem bocsát meg. Például az alól a kisfiú alól is kihúzta a létrát, aki egy madárfészket akart kirabolni. Tisztára, mint a Stan és Panban. Ami meg a jógát illeti, az, úgy ahogy van, a démonok mûve.

Jómagam amúgy egyetlen kis, közepes vagy nagy vallással sem szimpatizálok, és határozott véleményem, hogy nem szabad a kötelezõ vallásoktatásban való részvételre kényszeríteni senkit, hanem biztosítani kell a lehetõséget, hogy azok, akik ezt nem igénylik, alternatívaként például az etikaórákat választhassák. De ha már egy szülõ úgy dönt, hogy hittanórára járatná a csemetéjét, akkor talán mégsem ártana, ha a gyerekbe nem úgy vernék bele a jó modort, hogy elültetik benne a rettegést egy brutálisnak, primitívnek és zsarnokinak beállított felsõbb hatalommal szemben. Elvégre az ország mégiscsak a felebaráti szeretetet és megbocsátást hirdetõ kultúrkör része volna. Persze, ki tudja, lehet, hogy a tankönyv szerzõi nem. Elvégre, akiben az övétõl eltérõ kultúrák, életmódok iránti tisztelet csírája olyan mértékben nincs meg, hogy kis- és fiatalkorúakat képes azzal riogatni, hogy a jógát elsõsorban tûzokádó, lélekzabáló túlvilági lények mûvelik elõszeretettel, azokról nem nehéz elképzelni, hogy éjszakánként ártatlan prémes kisállatokat vetnek kiéhezett pitbullok elé.

De ezúton közlöm velük, hogy aki sötét, középkori módszerekkel fenyeget könnyen befolyásolható emberpalántákat, annak varangyos békák teremnek az alsónadrágjában, elõbb-utóbb pedig a fejére zuhan egy Bösendorfer versenyzongora, még akkor is, ha éppen egy tó közepén csónakázik. Én szóltam.