Századokig rendezett kövek sorsa

Az apró kastélyban egy idős férfi vezetett körbe, remek stílussal egy hétköznapi beszélgetésbe göngyölte és mutatta be a 400 év alatt felhalmozódott kincsek személyes történetét. A tárlatvezetés végén – szerencsére – ismerősöm villámgyorsan megakadályozta, hogy a tárcámért nyúljak az esedékes borravalóért. Meg is jegyeztem: ha már belépőjegyet nem kell váltani, legalább a rokonszenves idegenvezetést szerettem volna megköszönni egy udvarias összeggel. – Nem illendő – világosított fel az ismerős –, a férfi születése óta a palazzóban él. Ő a gróf.

A marosvásárhelyi gróf Bethlen Anikó álma, hogy néprajzi múzeumot rendezzen be a Dános-pataka mellett épült keresdi Bethlen-kastély öregtornyában. A súlyos valóság, hogy a grófnő idegennyelv-órákból keresett pénzét egy 750 méteres védőkerítés emészti fel.

A romlásában is meseszép reneszánsz épületet 1468-tól századokon keresztül építette, lakta és alakította a család. ’49-ben államosították, berendezését szétprédálták, 300 éves könyvtárát elégették. A rendszerváltás után a művelődési minisztérium kultúrközpont és panzió torzóját képzelte bele az épületbe, a megkezdett átalakítások során lebetonozták a szobákat, vezetékeknek törtek helyet a festett falakban. Tavaly aztán – az állammal 16 évig tolókocsiból folytatott harc után – Bethlen Anikóval megígértették, hogy a kastélyt megóvja tűztől, víztől, rossz ember szándékától, és kezébe nyomták a kulcsot. Boldoguljon egyedül. Szívesen megbámulnám azt a honi vagy uniós gazdatisztet, aki a grófnő elé állva elmagyarázza, hogyan kell megállítani a falak romlását anélkül, hogy a keservesen tartott – történelmi és emberi – méltóság csorbulna. És ha már ott van, adjon megoldást a több tucat erdélyi kastély, várrom, kúria és udvarház helyreállítására is, lehetőleg ne egyedül a panzió, hotel, nemzetközi turizmus kifejezéseket használva. Mert méltányos az lenne, ha a grófnő az ingatlannal együtt a döntés jogát és eszközeit is megkapta volna. Úgy látszik, ehhez innen 1500 kilométerre kell élni.