Reklámhordozó

Hanem még föl sem kell az embernek szállnia a vonatra, és máris ott a téma. Az átépítés alatt álló állomáson (Europályaudvar épül – hirdeti a tábla) néhány évvel ezelőtt szabványpadokat rendszeresítettek. Jellegzetességük, hogy nem a hagyományos paddizájnt hozzák, hanem – bizonyára valamelyik lírai lelkületű CFR-vezetőnek köszönhetően – olyanok, mintha több, villamosokból ellopott fröccsöntött műanyag széket egyszerűen összehegesztettek volna. A padok tisztasági foka természetesen idomul az állomások általános nívójához, azaz lassan még a peron fölött tanyázó galambok is csak méla undorral pottyantanak rájuk.

Ám most kiderült, hogy ez nem véletlenül van így, sőt előre kidolgozott koncepció része. Egy ideje ugyanis színes matricák jelentek meg a padokon, a következő felirattal: „Nyugodtan foglaljon helyet, az XY mosópor minden foltot eltávolít!”.

Az ötlet zsenialitására nem is tudok másképp reagálni, csak vigyázzállásba merevedve, a CFR-indulót harsogva, könnyes szemmel tisztelgek a vasúttársaság vezetőinek nagysága előtt. Hiszen nagyobb fegyvertény ez, mintha sikerült volna megoldani, hogy Kolozsvárról Marosvásárhely irányába ne Fehér megyén keresztül haladjanak a szerelvények. Ily módon ugyanis kiiktattak egy költséggeneráló tényezőt – nevezetesen a padok tisztításáért felelős takarítószemélyzet fizetését – , ugyanakkor az ülőalkalmatosságok reklámhordozóként történő értékesítése nyomán bizonyára szép összeg folyik be a társaság kasszájába.

Az egyszerű utast ilyenkor büszkeség tölti el, hogy ilyen nagyszerű emberek gondoskodnak az utaztatásáról, és miközben a személyvonat méltóságteljesen döcög a lenyugvó nap rubinszínű fényében, sugárzó arccal integet a szerelvényt komótosan megelőző ekhós szekér után.