Pubkölni

A két tényező, a füstmentesség és az illatosítás között szoros összefüggés van, bármily meglepő is. Mint ugyanis kiderült, az, hogy betiltották a dohányzást a kocsmákban, az üdvös hatásai mellett azt is eredményezte, hogy minden olyan szag érezhetővé vált, amelyet egyébként a tiltás előtti időszakban a füst elnyomott. Így ma az egyenkátrány helyett állott étel, sör-, verejték-, vécé- és lefolyóbűz eklektikus egyvelege terheli a kocsmák levegőjét. Ez pedig legalább annyira taszító, mint a mindent átható cigarettafüst, így aztán az egyik brit kocsmahálózat menedzsmentje kiadta az ukázt: kölnizni kell a pubot! Az illetékesek pedig agyalni kezdtek, és érdekes eredményre jutottak, az általuk kitalált keverék ugyanis luxusérzetet sugalló bőr, frissen nyírt fű és óceán illatának elegyéből állna.

Fene tudja, azért szeretnék most az angol illatszerszakértők gondolatvilágába belelátni. Azt még megértem, hogy luxusérzetet sugalló bőrillatot is belevittek, hiszen jómagam is előszeretettel jártam egy olyan helyre, ahol jókora, kényelmes bőrkanapék figyeltek diszkréten a sarokban, és meg kell adni, valóban luxusérzetet sugalltak. Már csak azért is, mert kényelmesen végigheveredhetett rajtuk az ember, mint az ókori szümposzionokon (nem, nem tudományos értekezleteken, a görög kifejezés eredetileg együtt ivást jelent), és abban az esetben, ha objektív okoknál fogva nem bírt hazamenni, akár kényelmesen el is szunnyadhatott.

Azt viszont valahogy nehezen bírom elképzelni, hogy mitől jó, ha egy kocsmában fű- és sós óceánillat terjeng, miközben az ember egy korsó sört kortyolgat. Persze, ezek a szigetország specialitásának számítanak, így nálunk esetleg valami magyar jellegzetességben kéne gondolkodni. Például puszta- és fenyvesillatban, hogy mind az Alföld, mind Erdély megkapja, ami jár neki. Vagy akár csikós- vagy székely kapu illatút, hogy még egzotikusabb legyen. A végeredményt tekintve úgyis mindegy. Ki a fene akarna ugyanis kölnizett kocsmába járni?