Politikust Kenyából

Egy ilyen géniusz számára nincs is nagyobb csapás annál, hogy tétlenségre kárhoztatják, hiszen nem tudja kiélni alkotókészségét. Ezért nézhetünk például a kenyai miniszterhelyettesekre is a legmélyebb tisztelettel.

Ott ülnek ezek a kiváló férfiak a minisztérium zordon épületében, és a lehető legodaadóbb buzgalommal nem csinálnak az égadta világon semmit. Konkrétan szétunatkozzák az agyukat, mivelhogy a minisztériumi apparátust a legutóbbi kormányváltás nyomán olyannyira földuzzasztották – mert a választási szövetségeseket is meg kell jutalmazni néhány kényelmes kormányzati pozícióval elévülhetetlen érdemeik elismeréseként –, hogy egyszerűen semmi tennivalójuk nincs.

Ezeket a kiváló emberek, azonban nem olyan fából faragták, hogy mindezt csak úgy elviseljék. Nem, ők tenni akarnak, alkotni, nem elégíti ki őket, hogy egész nap ülhetnek légkondicionált irodájukban, miközben a csinos titkárnő minden kívánságukat teljesíti, és még akkor is szolgálatkész, amikor odaszólnak neki: ugyan már, kedves Wangari, jöjjön egy kicsit közelebb, és mutassa meg, hova is kapta legutóbb azt a dengue-láz elleni védőoltást…

Bizony, őket feszíti a tettvágy, ezért levéllel fordultak Mwai Kibaki államfőhöz, hogy legyen szíves, tegyen már lépéseket ebben az ügyben, hiszen az mégsem korrekt, hogy egész nap az adófizetők terhére étkeznek a minisztériumi büfében, és kezeltetik ízületi problémáikat a kormányzati üdülő wellnessközpontjában, amikor ehelyett például a nemzetgazdaság számára fontos ügyekben is intézkedhetnének, de legalábbis aláírhatnának egy nyomorult okmányt arról, hogy a büfében ezentúl a nyama choma mellet sukura wiki is legyen, de ha az nem is, akkor legalább egy kis maharagwe.

Ezúton közlöm: azt szeretném, ha kenyai miniszterhelyetteseket hoznának a mi minisztériumainkba is. Valószínű ugyan, hogy itt sem csinálnak majd semmit, de legalább ők rosszul érzik magukat emiatt.