Politikailag korrekt biztonság

Mãrãºeºti városábanpéldául rendőrök védik a rablókataz elhagyott gyártelepektől.
Eddig ugyanis állítólagmár két személy is életétvesztette lopás közben, amikor rájuk omlott egyingatag falrész valamelyik rég bezárt üzemben,ahová lopni indultak. Ezért aztán azönkormányzat úgy döntött, hogy a gyárakkörnyékén állandóan rendőrjárőröketállomásoztat, hogy megóvja a tolvajok testiépségét. Magyarán: az egyenruhásokott ólálkodnak a gyár környékén,és amikor arra jár egy tolvaj kinézetű egyén,akkor odamennek hozzá, és fölkérik, hogylegyen szíves, nem menjen már be, mert odabentéletveszély van, teccik tudni, omlanak a falak, megminden. Ez már kísértetiesen emlékeztetarra a városi legendára, amely szerint aClinton-érában, amikor kiderült, hogy az illegálismexikói bevándorlók gyakran eltévednek asivatagban, és szomjan halnak, az amerikai kormánynéhány mérföldenként ivókutakatlétesített, nehogy már halomra aszalódjanaka határsértők.
A gyakorlat olyannyira emberbarát,meg trendi és politikailag korrekt, hogy ki is kéneterjeszteni, sőt tovább kéne fejleszteni, mert micsodadolog az, hogy jön az istenadta tolvaj, erre még esélytsem adnak neki arra, hogy rendesen elvégezze a feladatát.Ezért utasításba kell adni a rendőröknek,hogy rendkívül udvariasan fogadják a rablókat.Valahogy így: „Tisztelt tolvaj állampolgár úr,ha kell valami, acélsodrony vagy csak egy kis potyatéglaa hétvégi házhoz, inkább kihozzuk mi,nehogy már dolgavégezetlenül távozzon, ésez hosszú távra kiható traumát okozzonönnek vagy a családjának. Mert ugyebárazért vagyunk itt, hogy szolgáljunk és védjünk”.