Plakátgerillák

lekapcsolt fényszórójú, fekete autókban sötét szándékú ellenkortesek indulnak portyára, hogy kegyelmet nem ismerve tépjék le az ellenséges plakátokat.
Elképzeltem, a jelölteknek mennyi problémát okozhat, hogy becsületes, jól felkészült destruktív brigádokat szervezzenek be a kampány során. Elvégre nem mindenki születik úgy erre a világra, hogy mindenféle skrupulus nélkül képes lenne a hatályos törvényeket és az alapvető civilizációs normákat áthágva megsemmisíteni az ellenérdekelt fél kampányanyagait. Arra meg végképp nem alkalmas bárki, hogy naponta új és új hamis, becsületsértő információkat találjon ki az ellenfélről, hogy aztán rejtett telefonszámról, egy törvényellenesen, főnöke vagy saját üzleti-politikai kapcsolatait kihasználva megszerzett előfizetői lista alapján szétsmsezze azokat a potenciális választóknak.
Az ilyen komoly feladatokat semmiképp sem szabadna holmi lelkes gyerekekre bízni, akik azt hiszik, attól klassz, hogy jelentkeznek valamelyik kampánycsapatba önkéntesként, mert így ők is hozzájárulnak a demokrácia működéséhez és kiteljesedéséhez. Nem, ehhez elkötelezett, hideg fejű vérprofik kellenek.
Olyan emberek, akik hivatásuknak érzik, hogy mások életét megkeserítsék, és kellő előképzettségre tettek szert ebben a tevékenységi körben. Választások idején aztán a politikusok csak fölütnék a sárga oldalak megfelelő rovatát, és máris házhoz jönnek a hivatásos kampánygerillák. Akiknek semmi sem drága, és semmi sem szent. És természetesen az sem jelent akadályt, ha történetesen mindkét jelölt megkeresi őket. Így legalább nem okozna gondot, hogy beazonosítsák, hol vannak az ellenfél letépendő plakátjai. Hiszen azokat előző éjszaka ők maguk ragasztották ki, miután gondosan letépkedték aktuális megbízójuk kampányanyagát.