Pénzvírus

Azt eddig is tudtuk, hogy a pénz tulajdonképpen nem más, mint szükséges rossz, ami mindenkinek csak szenvedést okoz (egyesek szerint a legintenzívebben akkor, ha nincs), a mostani bejelentés nyomán viszont mindenképpen át kell értékelnünk a vele kapcsolatos nézeteinket. Mivel sok helyen még nem kellőképpen elterjedt a bankkártya, és ezáltal a virtuális fizetőeszköz intézménye, nem elképzelhetetlen, hogy egyeseken valóságos pánikroham lesz úrrá, és igyekeznek minél jobban korlátozni a pénzzel való interakció időtartamát, ha a hír még nagyobb nyilvánosságot kap. Így például legföljebb gumikesztyűvel vagy csipesszel lesznek hajlandóak hozzáérni, sőt akár a boltosok nagy álma is beteljesülhet: a kedves vevő nem várja meg a visszajárót, sőt a gyengébb idegzetű kuncsaftok egyenesen sikoltozva elrohannak, ha a kezükbe akarják nyomni az aprót.
A vizsgálat nyomán egyébként a vírusok természetrajzával kapcsolatosan is érdekes, új adatok rögzíthetők. A jelek szerint annak ellenére, hogy tulajdonképpen csupán egyetlen, saját maga megsokszorozására programozott DNS-kód, a vírus mégis bír némi intelligenciával. Már-már emberi vonásokkal rendelkezik, hiszen tisztára olyan, mint egy kapzsi üzletember, vagy egy olyan hölgy, aki arra törekszik, hogy minél kövérebb bankszámlájú partnerre találjon: csakis a pénz közelében érzi jól magát.
A kutatások eredményei mindenképpen pozitívnak tekinthetők. Hiszen azok ismeretében most már egyetlen nej vagy élettárs sem panaszkodhat, ha a férj megkéri cégét, hogy fizetésének egy részét már egyenesen az alapvető szükségleteket kielégítő intézményeknek – így például kedvenc kocsmájának – utalja. Sőt támogatnia kell ebbéli igyekezetében, hiszen egy felelős családfő nem kockáztathatja meg, hogy szeretteit épp az általa megkeresett pénz fertőzze meg valami súlyos nyavalyával.