Orrfacsaró égettgumi-bűz kíséretében. Mire kibotorkáltam az erkélyre, a szomszédság fele már a korlátokra könyökölve bambult a szűk utcácska kellős közepén nyögő fekete Opel Corsára. Bukarest hatvankettő…, betűztem ki álmosan a szerencsétlen kisautó rendszámtábláját, amely minden porcikájában nyögött a kéziféket behúzva tartó, de a gázpedált tökig taposó vadállat mocskos rohadék bakancsa alatt. Bocsánat, nem akartam megsérteni az erdei vadakat, amelyek úriemberek ezekhez a nagyvárosi sejthalmazokhoz képest. Akikre még az aszfaltbetyár jelző sem illik, egyszerűen azért, mert ennek az emberfajtának a meghatározására még nem született kifejezés. Szóval a kerekek pörögtek és pörögtek, visítottak és füstöltek, aztán a kocsiban ülő két sejthalmaz egyike hirtelen kicsapta a kéziféket, és a vadonatúj jármű nekiiramodott. Két tömbházzal arrébb csikorgó fék következett, legalább négyméteres gumicsíkkal, aztán térültek-fordultak, és kezdődött minden elölről. A kormánykeréken férfikéz, ez világosan látszott, mellette pedig egy hófehér nadrágba öltözött valaki. Először arra gondoltam, hogy virradatig tartó férj-feleség perpatvar zajlik az Opelben, s az asszony úgy felhúzta emberét, hogy amaz mérgében húzza a féket, s tapossa a gázpedált. Aztán kiderült, hogy a pedálozó pasas olyan huszonegy körüli testes mocsadék, barna pólóban és fekete farmerben, a fehér nadrágú másik pedig egy vele csak testsúlyban nem azonos alak. Addig kínozták a kocsit, amíg a motorházból valami csattogás és csikorgás hallatszott, és minden kétséget kizáróan a tengelykapcsoló felmondta a szolgálatot. Úgyhogy ketten tolták el a kivégzett jószágot.
Vigyétek csak. Pukkadjon ki a kereke. Ti meg.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Irányított légibombákkal támadta a dél-ukrajnai Herszont szerdára virradóra az orosz légierő, és Odesszát újabb dróncsapás érte.
Látogatottsági adatok