Pech

Nagyon pechesnek érezte magát, a legszerencsétlenebbnek a világon. Néhány hete elhagyta a szerencse. Mert valahányszor kilépett a kapun, a macskaköves úton minden áldott nap átszaladt előtte a szomszédasszony fekete macskája. És ezzel meg is volt pecsételve a napja. Tudta már, mi következik, bár persze nem minden nap papsajt: különböző balesetek dobták fel a hétköznapokat. Hétfőn lekéste a buszt, emiatt pénzbüntetést mért rá a főnök. Kedden nyitva felejtette a vízcsapot, eláztatta az alsó szintet. Szerdán lerohadt a számítógépe, miközben az utolsó simításokat végezte a határidős feladaton. Csütörtökön Barabás, a kedvenc tengerimalac búcsú nélkül feldobta a talpát. A pénteki találkán barátnője bejelentette: másba szerelmes. Szombaton elhagyta a pénztárcáját. Vasárnap a hokidöntő kellős közepén kifüstölt a tévé. Minden napra megvolt a mese...
Mindezekért pedig az a fránya macska volt a felelős. Hiába indult útnak a szokottnál korábban, a fekete dög richtig akkor vonult át felemelt farokkal az úton. Ráadásul mindig túl távol volt ahhoz, hogy megelőzze. Egyszer aztán alig néhány méterre volt a macskától, amikor az lelépett a járdáról. Eldöntötte, most az egyszer ő vágja át az utat szőrmecsimbók előtt: hadd legyen neki is egy rossz napja. „Tűnés innen, kácc nye!” A táskájával hadonászott, hogy elijessze a macskát. Közben ugrált is. Cirmi megállt az út szélén, bambán bámult ki magából. Nézte az ugráló tüneményt, „és még ezek neveznek bennünket állatoknak...” – gondolhatta. A kapálódzás hatásosnak bizonyult, a macsek kissé sokkos állapotban leült a macskakőre, ő pedig diadalmasan elvonult előtte. Ezúttal jó napja lesz, érezte. A következő pillanatban elterült a macskaköves úton. Megcsúszott egy kupac friss kutyaürüléken.