Nagyvárosi idill

Elszívhatsz egy cigarettát, előveheted a pipádat, és eregetheted a füstöt, mintha maga az idő volna az, amit a szádból kifújsz. Esetleg forró teával teli csészédből szálló pára hatására mélyülhetsz el gondolataidba.
Szóval csodálatos ez, barátom. Te, meg az éjszaka, meg a csend. És a folyó. Igen, a víz csobogása az egyetlen hang, amely zavarhatja csendre vágyó lelkedet. De az is gyönyörű. Össze sem hasonlítható mondjuk a villamos zakatolásával, autók tülkölésével, ne adj’ Isten a mentőautók szirénájával. Ha zaj, akkor is csend. Ugye? Nem is gondoltad volna. Hogy létezik ilyesmi a zajos nagyvárosban is. Kedves barátom, annyi, de annyi csodálatos gondolat született már ezen a helyen. Elhatározások, amelyek valóra váltak, döntések, amelyek sorsfordulóval értek fel. Könnyek gurultak itt alá, kedves barátom, imák röppentek magasba, halk nevetések, komoly kézfogások, fontos ölelések és élő csókok helye ez. Szent hely.
Na várj csak. Mi a baj? Hogy zenét hallasz? Manelét? Meg kurjongatást? Részegek bőgedezését? Teljesen kizárt. Kedves barátom, vegyél be valami gyógyszert, elment neked a szép eszed. Nincs zaj, érted? Hallucinálsz. Beteg agyad szüleménye a kiabálás, jó lesz, ha holnap orvoshoz mégy, vizsgáljon ki, valami bajod van. Biztosan a sok munka. Vagy a stressz. Nem tudom, nézesd meg magad. Tudok is egy orvost. Bár ő most szabadságon van. Várjunk csak, ma hányadika? Hogy huszonhét? Biztos? Hát akkor megvan!
Nincs veled, öregem, semmi baj. Gyógyszert bevehetsz ugyan, nyugtatót, hogy tudjál aludni, mert ma éjszaka biztosan nem lehet másképp. Huszonhatodika fizetésnap a szomszédoknál. Ilyenkor mindig buli van. De holnap...