Mellékhatás

Nincs is ezzel semmi baj, a dohányzás elleni kampány igazán dicséretes dolog, bolondok lennénk ezt vitatni.
Mindaddig, amíg a.) a dohányzás, és nem a vele élő emberek ellen irányul; b.) az ésszerűség határain belül marad. Azt már kezdtük megszokni, hogy a filmvászonról lassan eltűnik a cigarettafüst, és egy dohányzó filmhős ugyanolyan szigorú besorolásban részesül, mint a pornográf jelenetek (képzeljük el Humphrey Bogartot elmaradhatatlan szivarja nélkül). A dohányos ember az uniós normák alapján egyre inkább afféle páriává válik, akit illik megvetni, és nyugodtan lehet diszkriminálni az egészséges életmódért folytatott közdelem jegyében. Az effajta boszorkányüldözés szép példája legújabban az a holland cég, amely álláshirdetésében nyíltan leszögezte, hogy dohányosokat márpedig nem alkalmaz. A holmi emberi jogokra és meg nem különböztetésre való hivatkozást a cég azzal a roppant elmés érveléssel utasította el, miszerint a diszkriminációt a törvény csak etnikai, faji, vallási, nemi stb. alapon tiltja, a dohányosok pedig nem tartoznak egyik kategóriába sem. Tovább szőve a gondolatot: hovatartozása miatt senki nem rúghat ki egy feketét vagy egy meleget, de egy túlsúlyos vagy kékszemű embert igen – ez utóbbiakra ugyanis (állítólag) nem vonatkoznak a jogszabályok. El lehet merengeni azon is, hogy ha ez a szemlélet általánossá válik, hogy jut majd álláshoz nálunk a felnőtt lakosság több mint egyharmada...
Rendben van ez így, de akkor lenne egy javaslatom. A gyászkeretes dobozokon majd jelenjen meg a következő felirat is: A dohányzás munkanélküliséget okoz.