Máreá Británie

Nem beszélve arról, hogy a hivatalnokok továbbra is kõ- és reklámokkal sûrûn „elbarikádolt” üvegfallal vannak elválasztva az ügyfelektõl, és mindössze parányi ablakocskán bekukucskálva lehet kommunikálni velük. Ehhez még hozzáadódnak a sietõs ügyfelek, akik a „csupán egy küldõ szelvényt kérek” ürüggyel furakodnak a sor elejére, aztán teljesen mellékesen intézik a telefon- és villanyszámláikat, meg minden egyéb ügyleteiket. Szóval frászom van a postától, és ezen sajnos még az sem változtatott, hogy idõközben számítógépesítették az ügyvitelt. Sõt az az érzésem, hogy az egyébként is nyikorogva mûködõ gépezet még inkább lelassult a modernizálás által. Ezt tetézi, hogy a fal mögött ugyanazok a régi arcok ülnek, akik az átkosban, és akik teljesen nyilvánvalóan nehezen boldogulnak a számítógépes technikával. Így hát azalatt az egy óra alatt, amíg sort áll az ember, hogy lebonyolítson egy egyszerû postai ügyletet, sok mindent megfigyelhet. Elõttem korombéli hölgy állt a sorban, kezében méretes boríték gyönyörû kalligrafikus betûkkel címezve, kiemelve a címzésbõl nagy nyomtatott betûkkel: London. Amikor az ablakocskához ért, és benyújthatta a repülõpostával küldendõ levelét, a „barikádon” belül ülõ, lila színre dekorált hivatalnok nyersen megkérdezte: „Mi ez a London? Hol van ez a település?” Akkor eszmélt fel a hölgy, hogy bizony elfelejtette felírni a borítékra a célországot, így hát elnézést kért, de már mondta is: Angliában. A lila hivatalnok valamit piszmogott a számítógépen, majd tömören közölte: „ott ilyen település nincs”. Az elõttem álló belevörösödött a tájékozatlanság hallatán, de rögtön sorolta a szigetország többi megnevezését is: „Egyesült Királyság, Nagy-Britannia”. Ám mindkét megnevezésre a hivatalnok továbbra is tagadólag ingatta a fejét: „Nincs, nincs, mondom, hogy ilyen település nincs is...” Ekkor szólalt meg a másik ablakocskánál ülõ kolléganõje: „Írd bé, Máreá Británie!” A varázsszóra hirtelen minden „lõn”, csupán az elõttem álló, a dühtõl még mindig pipacsvörös hölgy jegyezte meg, csak úgy magának: „Túl nagy igény lenne, ha a küldeményeket átvevõ postai hivatalnokok legalább névrõl ismernék az európai országok fõvárosait?!”