Én mondom, Marosvásárhely jóval vidámabb hely lenne, ha a polgármestert nem kötnék mindenféle kényelmetlen jogszabályok, illetve a folyton kekeckedo önkormányzati testület, és szabad kezet kapna a városban rejlo lehetoségek kiaknázására. Pedig így sem egy rossz hely, kedvenc városaim egyike, bár sajnos, évente legfeljebb egyszer, turistaként jutok el oda.
Szóval a lényeg: a kreativitásáról már eddig is több ízben tanúbizonyságot adó elöljáró állítólag egészen újszeru funkciót adna a város patinás iskolájának, a Bolyai-gimnáziumnak.
Egyes híradások szerint a polgármester azt javasolta, nyissanak luxusbordélyt a belvárosi épületben. Kár, hogy már nem valósíthatja meg, mivel az ingatlant a városatya minden erofeszítése ellenére jogeros döntéssel visszakapta korábbi tulajdonosa, a református egyház, ami igencsak kevéssé valószínusíti a kezdeményezés megvalósulását. Pedig turisztikai és kulturális szempontból sem lenne utolsó dolog, hiszen a patinás szecessziós épületben klasszikus 19. század végi, 20. század eleji miliot idézo bordélyt lehetne berendezni, amolyan dekadensen tobzódó dekorációval, hogy Krúdy is megnyalná mind a tíz ujját tole. Minden meglenne, ami a stílushoz kell: lengén öltözött, kívánatos dívák, vörös bársonyfüggönyök, díszes kanapék, az egyik szobából kilép Latinovits Zoltán, mint Szindbád, hanyagul elegáns mozdulattal megigazítja a nyakkendojét, és köszönetet mond a csodás élményért. Így öszsze lehetne kötni a kellemest is a hasznossal, és a többi, még tanintézetként muködo iskola diákjai ide járhatnának magyarórán tanulmányi kirándulás céljából. Persze hasonló módon kéne hasznosítani a többi reprezentatív épületet is, a régi városháza például szintén ideális hely lenne ugyanerre a célra, az élmény feledhetetlenségét az is emelhetné, ha az elöljáró személyesen ajánlana lányokat a visszajáró vendégeknek.
És így már egész más értelmezést nyerne a kijelentés, hogy a polgármester lassan kuplerájjá változtatja a várost.
Látogatottsági adatok