Lovas nemzet

Az elmúlt mintegy hat évben kinevelődött egy réteg, amelynek az a kényszerképzete, hogy a magyarság idegen hatalmakat kiszolgáló politikusok uralma alatt nyög, ezért haladéktalanul forradalmat kíván kirobbantani. Ezért ha kell, hidat foglal, ha kell, tévét ostromol, ha meg arra van szükség, akkor az Országház előtt sátorozik, amíg kitart a jó idő meg az otthonról csomagolt Túró Rudi.
A forradalom sikerét ugyanakkor néhány apró tényező hátráltatja. Többek között az, hogy azt honfoglalás kori íjakkal, sámándobokkal és nemezsüvegekkel kívánják megvívni, ami mondjuk egy BMP-1-es gyalogsági harcjármű ellen kissé kontraproduktív.
Viszont mára sikerült elérni, hogy az állami szervek is idomuljanak ehhez a szinthez. A június 4-i budapesti Trianon-megemlékezéseken ugyanis az egyik főforradalmár betyárnak öltözve, lóháton vett részt. A rendőrség szabálysértési feljelentést tett ellene, a bíróság pedig 50 ezer forint bírság megfizetésére kötelezte, mert a lován nem volt piros és sárga lámpa, így többek között nem tudott indexelni.
Az ítélet arra enged következtetni, hogy a forradalmárkodás mellett manapság a bírói kinevezéshez is elengedhetetlen a csupán a negatív tartományban mérhető IQ-szint. Nem hallottam még ugyanis arról, hogy a huszárruhában felvonuló Nemzeti Lovas Díszegységet egyszer is megbírságolták volna március 15. vagy augusztus 20. után, amiért nem volt a lovakra működőképes hidraulikus fék és xenon fényszóró szerelve, és tudtommal a lovas rendőröket sem vonták még felelősségre, amiért nincs náluk tartalék izzókészlet és elsősegélydoboz.
Úgyhogy maradok a hettitáknál. Ők időszámításunk előtt 2000 körül a Földközi-tengernél már amúgy is széles körben hasznosították a lovakat, harcban is bevetették őket, és ezzel csatákat nyertek.
Pedig le merem fogadni, hogy egyik paripán sem működött a vészvillogó.