Leleplezés

Az éber politikusnak más gyanús mesefilmek sem kerülték el a figyelmét, így például véleménye szerint Micimackóval sincs minden rendben, hiszen csakis hímnemű barátai vannak. Az ötlet mindenképpen dicséretes, valóban nem árt megvizsgálni, mivel is akarják egyesek megmételyezni az ártatlan gyermeki lelkeket.

Nézzük is mindjárt a Sowinska asszony hazájában, Lengyelországban készült meséket, amelyeken a mai késő húszas, kora harmincas generáció nőtt fel. Ott van mindjárt a Fülesmackó, amelynek Micimackóhoz hasonlóan elenyészően kevés az eltérő nemű cimborája, ráadásul nem átallja minden egyes epizód végén incselkedően, perverz módon arra buzdítani a gyerekeket, hogy bújjanak be hamar a jó puha ágyba. Vagy Pampalini, a pancser vadász: egyetlen nő sem bukkan fel a történetben, kizárólag állatok között érzi jól magát. Ennél nem is kell ékesebb bizonyíték arra, hogy még csak nem is annyira burkolt módon szodómiára buzdítja a könnyen befolyásolható kiskorú nézőket.

És végül mindennek a csimborasszója: Lolka és Bolka. Hermodiosz és Arisztogeiton, akiknek alakja az ókori Athénban testesítette meg a … khm… férfibarátságot, a heteroszexualitás mintaképei hozzájuk képest. Hiszen sülve-főve együtt vannak, és még véletlenül sem kelti föl egyikük érdeklődését sem a másik nem képviselője. Hiába is mondja nekem bárki, hogy ártatlan rajzfilmfigurákól van szó, akiket arra találtak ki, hogy szórakoztassák a gyerekeket, és eszelős dolog bármit is belemagyarázni a mesébe.

Csak rájuk kell nézni: még az a hamisan csillogó, fekete gombszeme sem áll jól a két kis homokos szarházinak.