Lakcímváltás

Költözöl. Régi szobádban fokozatosan minősül át renddé a káosz. Középen táskák halmaza. A sarokban szemeteszsákok. Sorban veszed elő dolgaidat. Megnézed, értékeled, döntesz, hogy táskába vagy szemétbe valók. Most veszed észre igazán, mennyi fölösleges holmid van. Üres tollak, régi számlák, törött öngyújtók… Átismétled az utolsó két évet. Minden darabról eszedbe jut valami. Olyan dolgokat is elraksz, amit egyébként kidobnál.

Gazda Árpád

2008. július 23., 00:002008. július 23., 00:00

Csomagjaiddal az utcán. Rajtad vállpántok, szíjak feszülnek. Egyre nehezebb. Külön-külön érzed az asztali lámpa, a fejfájás elleni gyógyszer, az Eco-kötet súlyát. Füledben hangszerek párbaja. A dobszólónál gyorsítasz.
A buszon tömegnyomor, hatvan fok, és 200 százalékos páratartalom. Akárhova állsz, valaki úgyis letapos, valakit letaposol. Érzed, hogy gyűlölnek. Csomagjaid arcokba, csípőkbe, lábakba préselődnek. Az öreg néni segíteni próbál, de csak ront a helyzeten. Sikoltó fék. A tehetetlenségi erő iskolapéldája. Csuklód megroppan a kapaszkodón. Valaki elesik. Gitárod bosszúsan döng. Az egyik megállónál bokorban felejtett plüssoroszlán néz rád. Szemében nyoma sincs az ősi tűznek, a gyilkos ösztönt hiába keresnéd benne. Tompa, kifejezéstelen tekintet, mintha elhagyott csatatéren járnál, melynek csöppnyi lőporszaga sincsen. Csak ül, és vár. Egy macska lesből figyeli. Aztán az áhított megálló. Ahogy leszállsz, valaki meglök. Elharapod az ajkad. Vérednek sós az íze. A harmadikról cigarettacsikket dobnak ki eléd az útra. Parázsból tűzvirágok. Majd semmi.
Új lakásodban állva. Lassanként szokod meg az idegen tárgyakat, az idegen fényt, illatot. Még nem találod dolgaid helyét. Zavartan pakolsz ide-oda. Majd holnap mindent elrendezel, vagy jövő héten. De ma még a régi albérletben alszol.
A szoba ürességénél csak a kiüresedett csönd nagyobb. Csak a legszükségesebbeket hagytad itt holnapig. Fogkefe, törülköző, takaró… Fekszel az ágyon, és elképzeled magad az új helyen. A lakásban, ami holnaptól otthonod lesz. Próbálsz meglátni valami konkrétumot. De a jövőd betonbunkerbe zárva, nem látsz bele, csak naponként veti ki eléd az új jeleket, mint sámán a csontdarabokat a véres kőre. Végül már nem gondolkodsz. Csak nézed a sarokban dolgozó pókot. Ő is új lakást sző magának, de mintha csak a tervet szőné, olyan átlátszó és finom. Reggelre kész lesz…

Varga László

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. április 16., szerda

Újabb halálos orosz légicsapások érték Ukrajnát

Irányított légibombákkal támadta a dél-ukrajnai Herszont szerdára virradóra az orosz légierő, és Odesszát újabb dróncsapás érte.

Újabb halálos orosz légicsapások érték Ukrajnát