„Ki viszi haza a buszsofőrt?”

Az egyik huszonnyolcas busz nagy sebességgel haladva elsodorta egy szabályosan parkoló gépkocsi bal oldalát, majd minden további nélkül elhajtott a helyszínről.
A szintén sokat reklámozott 112-es segélyhívó operátora, miután megtudakolta, hogy a balesetben senki sem szenvedett komoly sérülést, közölte a károsulttal, hogy fáradjon el a rendőrség székhelyére, mert ott lehet feljelentést tenni az ismeretlen tettes ellen, ilyen esetekben ők nem szállnak ki a helyszínre. Ennek kétségkívül nyomós oka lehet, melyet nincs idő firtatni, így megnyugszom abban, hogy az illetékesek bizonyára elfoglaltak, hisz számtalanszor láthatjuk a tévében, amint a 112-es egységek többfős rendőri biztosítás mellett szabadítják ki a kanálisba esett kóbor kutyát. Állatbarát lévén belátom, az életnek van elsőbbsége, és több szem többet lát alapon nem árt, ha a rend őrei asszisztálnak az ilyen veszélyes műveleteknél. Szerencsére valakinek eszébe jutott a varázsformula, és annak rendje és módja szerint el is mondta a segélyhívó operátorának: a balesetben implikált sofőrök egyike ittas volt. És láss csodát: a szolgálatos baleseti helyszínelő megtisztelt bennünket jelenlétével.
Időközben egy lelkes sofőrkolléga előkerítette a vétkes buszvezetőt, és ki hitte volna, pontosan 0,67 mg tiszta alkohol leledzett a munkában megfáradt kartárs tüdejéből kiáramló levegőben. Nos, vele is utazhattunk nap mint nap drága pénzért, de immár egy buszsofőrről tudjuk, ki vitte „haza”. Ingyen és józanon.

Farkas Wellman Endre