Ha minden igaz, nem árt átértékelnünk a Thököly- és a Rákóczi-féle vagy az 1848-as Habsburg-ellenes szabadságharcok fontosságáról alkotott véleményünket. Sőt 1956 jelentősége is csökkenhet, hiszen jóval nagyobb szabású és kiterjedtebb felkelés főszereplői lettünk.
Már nem csupán egy ország megmentéséért kell harcolnunk az elnyomók ellen, ráadásul nem is elavult tűzfegyverekkel: több galaxis szabadsága, tőlünk több ezer fényévnyire élő létformák sorsa van a kezünkben, szabadságharcunkat pedig hiperűrsebességgel is száguldani képes, lézerágyúütegekkel felfegyverzett csillagközi cirkálókkal vívjuk. Ellenfeleink nem mások, mint az uralmukat a környező galaxisokra is kiterjeszkedő románok, akik még Nicolae Ceauºescu idején hódították meg a Földet, majd kezdték el az űr leigázását. Most pedig, Traian Bãsescu uralma idején mi vagyunk az egyetlen nép, amely föl merte venni a küzdelmet az intergalaktikus zsarnokság ellen, a kicsiny magyar nép harcára függeszti szemét, illetve egyéb, vizuális észlelésre alkalmas szervét a galaxis minden lénye.
E nagyszerű feladatot nem holmi sci-fi-regényeken nevelkedett magyar vérnacionalisták találták ki népünk számára, sőt. Az elnyomás elleni harc letéteményeseinek szerepét román egyetemisták osztották ránk, a Románok az űrben című játékban, amelynek lényege, hogy a játékosoknak román vadászpilótaként a lázadó magyarokat kell megsemmisíteniük.
Korai lenne azonban még elkiabálni a harc végkimenetelét. Mert hát ugye, tudjuk, mi lett a teljesen azonos alapszituációból induló Csillagok háborúja-sorozatban a Birodalom és a felkelők közötti háború végkimenetele: a felkelők bizony diadalt arattak. Persze, addig még számos, szintén a Star Wars-szériából ismerős fordulat is bekövetkezhet. Például az egyik epizód végén kiderülhet: Gyurcsány „Szkájvóker” Ferenc, a lázadók fiatal reménysége valójában a sötét oldal alvezérének, Darth Tãriceanunak a fia...
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!