Imázsrontás

Mégis meglepő némiképp, hogy épp a Partiumból, ráadásul annak tömbmagyar régiójából érkezett ilyen hír, ahol korábban is meglehetősen ritkák voltak a nemzetiségek közötti összetűzések. (Ha pedig voltak, azok többnyire alkohol hatására kerültek felszínre, rendszerint sikerült rendezni őket a kocsma vagy a diszkó mögött, és egyik fél sem látta szükségét a nyilvánosságot is bevonni a konfliktus elsimításába.)
Tulajdonképpen a mostani incidens sem látszik kilógni a sorból: az eddig ismert részletek szerint az ügy főszereplője az áldozatok mellett három helybéli fiatal, akik a szombati lakodalomban valószínűleg nem csupán málnaszörpöt ittak. A konfliktus ilyenkor szinte kódolva van: az autósok rendszerint amúgy is ősellenségként tekintenek a kerékpárosokra, ha pedig az események összjátéka folytán az előbbiek kissé kapatosak, ráadásul többen is vannak, utóbbiak pedig nem az útpadkán, hanem – lévén profi kerékpárversenyzők – az út közepén tekernek, máris kitűnő alkalom kínálkozik egy kiadós pofozkodásra, nemzetiségtől függetlenül.
Nem szerencsés etnikai konfliktusként feltüntetni az ilyen ügyeket, hiszen verébfiókákra pazaroljuk el az ágyúgolyókat, így aztán már akkor sem vesznek majd komolyan, ha ne adj’isten, valóban a szlovákiaiakhoz hasonló magyarverés történik.
Egyetlen tényező miatt azonban mégiscsak gyanús az érmelléki incidens. A bihari rendőrfőkapitánynak ugyanis abban valóban igaza van, hogy a megyében általában tolerancia jellemzi az ott élő nemzetiségek közötti viszonyt, ám éppen ezért nem egészen érthető, miért kellett félrevezetnie a sajtót. Kijelentette ugyanis, hogy mindhárom elkövető magyar volt – ami legalábbis annak fényében mindenképpen furcsa, hogy egyikük ortodox teológushallgató. Márpedig az ország imázsát nem csupán az képes rontani, ha a sajtó alaptalanul fölfúj egy kis jelentőségű eseményt, hanem az is, ha a hatóságok félretájékoztatják a közvéleményt.