A felirat a magyar főváros egyik, nem is túlságosan lepattant bérházának faláról ötlött a szemembe. Alkotója nyilvánvalóan nem véletlenül pingálta éppen oda, a címzett minden bizonnyal olyan bő másfél méteres szemmagasságú hölgy lehet, aki gyakran jár arra, s ha arra jár, meg kell látnia a neki szánt üzenetet.
2006. július 27., 00:002006. július 27., 00:00
Nem ismerem Jolánt, de ezek után kíváncsi lettem rá. Milyen lehet az a nő, akiért hasonló nyilvános szerelmi vallomásra ragadtatja magát a férfi? Gyönyörű, tüneményes szépség, vagy megmagyarázhatatlanul vadító, tüzes teremtés? Odaadó, hálás, társa minden kívánságát leső jótét lélek, vagy kíméletlen vamp, aki apró gonoszkodásokkal tartja markában szerencsétlen rajongóját? Hódolója állhatatosságát próbára tevő jégszobor, vagy ágyról ágyra szálló pillangó? És milyen lehet a graffittirómeó? Élete nagy szerelmét felejteni képtelen, vagy extrém eszközökkel hódítani kívánó bohém? Egyetlen nyomorult félrelépést feledtetni kívánó, vagy éppen nője félrelépésének megbocsátását közhírré tevő sóvárgó férfi? Kapuzárás előtt pánikozó ötvenes, vagy romantikus könyveken nevelkedett ifjú fellegjáró? Egyszerre szerencsések és szerencsétlenek mindketten. Hiszen ki ne szeretne az ellenkező nem képviselőjében olyan viharokat kelteni, hogy abban megsemmisüljön a férfiúi büszkeség és a női tartózkodás. Amiben hirtelen csak egyetlen dolog válik fontossá: a másik. Ezért azt kívánom, Jolán érezze át élete nagy lehetőségét, és térjen vissza ahhoz, aki falfirkával üzent neki. Vagy sürgősen felejtsék el egymást. Végül is mindkettő hepiend lenne a maga módján.
Hirdetés
szóljon hozzá!
Hírlevél
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!