Gyurcsány voltam, Orbán leszek

Mielőtt még az olvasók kényelmes kényszerzubbonyt javasolnának őszi viseletként, valamint beutalót egy összkomfortos zárt osztályra, gyorsan hozzáteszem, hogy egy internetes szerepjátékban sikerült a két kiváló államférfiú bőrébe bújnom. A zseniális ötlet az [origo] internetes portál szerkesztőinek fejéből pattant ki, mintául a kilencvenes évek legelején ezreket lázban tartó szerepjátékkönyvek – A hóboszorkány barlangjai, A tűzhegy varázslója és társaik – szolgáltak, a dolog lényege, hogy a főhős különböző döntési helyzetekbe kerül, ahol több lehetőség közül is választhat, és a döntések helyességén múlik, hogy a végén elbukik, vagy diadalmaskodik.
De mennyivel másabb, kiválóbb ez a játék, amelyben nem holmi nyamvadt ogrékkal vagy goblinokkal, esetleg gonosz mágusokkal vagy óriáspókokkal kell megküzdeni, hanem valódi politikusokkal, akikhez képest egy vérfarkas asztmás palotapincsi?! Mennyivel felvillanyozóbb, amikor az embernek arról kell döntenie, hogy bocsánatot kér az őszödi beszédért, vagy sem, illetve hogy tényleg kiviszi a tömeget a Kossuth térre, vagy az utolsó pillanatban meggondolja magát, ahelyett, hogy azon gondolkodna, agyonverje a rátörő orkot, vagy szövetséget ajánljon neki? És mekkora elégtételt jelentett, amikor mindkét oldal vezéreként egyaránt elsőre sikerült a helyes döntéseket meghozva győzelmet aratni! Úgyhogy, ha mégis összejön az a szakértői kormány, már nem is biztos, hogy érdemes tovább keresgélni a kormányfőjelölt után...