Győzelem

A rádióban vagy a tévéhíradóban már-már testközelbõl közvetített tudósításoknak sem tulajdonít komolyabb figyelmet, csak rápillant a televízió képernyõjére, elkap egy-két szófoszlányt, de békésen játszik tovább, hiszen hétvége van, buli van, és ez teljesen normális. Régebben, még ama felejthetetlen, és az azóta oly sokat emlegetett õszödi beszéd következtében kirobbant utcai tüntetések után rengeteget kérdezett. Olyanokat, hogy: apa, a rendõrök miért verik az embereket? A rendõrök rosszak? Akkor az emberek rosszak? Akkor a politikusok rosszak? Ki mondjon le? Akkor…?

Ekkor egy szülõ elkezd hebegni-habogni, megpróbálja az igencsak kesze-kusza aktuális politikai helyzetet objektíven és pártatlanul gyermeknyelven ismertetni, ugyanakkor igyekszik kielégítõ és egyben megnyugtató választ adni kérdõn nézõ csemetéjének. De mostanában már csak nagyon ritkán kérdez, mint például a hétvégén. A gyerek az udvaron, én a bogrács mellett, a rádióban meg halk zene szól. A teljes nyugalmat csak az óránként bejelentkezõ hírszerkesztõ a nap eseményeinek összefoglalójával igyekszik megbolygatni, amit igazság szerint az ember csak fél füllel vagy inkább egyáltalán nem hallgat. És ekkor a gyerek: apa, mi az, hogy meleg? Na de hát kisfiam, kitõl hallottál te errõl? Biztos az oviban, Kovács Misitõl, mert az olyan gyerek – próbáltam meglepetésembõl felocsúdva elterelni a beszéd fonalát a kényes témáról.

Kijelentésemmel viszont nagyot hibáztam, mert a gyerek – döbbenetemet meg a vádaskodásomat látva – teljesen összezavarodott, és mint késõbb kiderült, a számára lehetõ legrosszabb következtetést vonta le. A következõ hírblokk után odaszaladt hozzám, és ujjongva felkiáltott: apa, a vízágyúban a magyarok gyõztek!!!

Túrós-Bense Levente