Félrevezetés

Így aztán a két hétre számított költségvetést a következő kéthetinek a rovására az úgynevezett albán tévével, azaz pont tizenkilenc százalékkal kell kiegészíteni. A félrevezetés stratégiájához tartozik, hogy a vásárfiától roskadozó polcokon hol kilóban, hol köbcentiben, hol négyzetméterben, hol darabban, hol csomagban számolják az árat, aztán jöhet az újabb kapkodás levegő után, amikor a pénztárnál kiderül, hogy jobb lett volna megvenni az étolajat csomagra, mint köbdeciméterre, azaz literre.
De hogy a tavaszi szvetter márkáját és anyagát jelző címkéjét kicseréljék, az már mégiscsak több a soknál. Sőt egyenesen felháborító. Fogyasztóvédelmi eset, amelyet azonnal jelenteni kell, a nép ügyvédjének sem árt szólni, lám, hogyan élnek vissza az emberek jóhiszeműségével. Be is rontott rendesen a nő a ruhaboltba, s lecsapta az asztalra az egy nappal korábban vásárolt szvettert. Micsoda szemtelenség, micsoda rosszindulat, micsoda gazemberség, micsoda... Nem elég, hogy nem a nagy piros betűkkel feltüntetett ár a jó, hanem a bal alsó sarokban bolha nagyságúval és feketével írt, nem elég, hogy hol folyóméterre, hol kilóra állapítják meg az árat, hogy lehetőleg minél jobban megtévesszék az embert, még a címkét is kicserélik!... És jött a levegő utáni kapkodás, mint a pénztárnál. Majd diadalmasan kiteregette a szvettert: Tegnap vásároltam önöknél, azt mondták tiszta gyapjú, merinó... de azt írja a címkén, hogy csupa műszál! No, mit szólnak hozzá? Azt, hogy valóban mi cseréltünk címkét. Hogy félrevezessük a molyokat.