Élet a helyhatósági választások előtt

A belpolitikai rovatok felelõsei presszókávét és energiaitalt hoztak tízóraira, néha kiszaladnak a dohányzóba elmorzsolni egy tized rózsafüzért. Helyhatósági választások vannak, említettek pedig azért dolgoznak és idegeskednek, hogy közönségük pontosan, idõben értesüljön a szavazás részletes eredményeirõl. Ez nem a legalkalmasabb pillanat, hogy kifejtsem a demokráciáról mint rendszermodellrõl alkotott, empirikus és önreflexív következtetésekbõl felépülõ, elmarasztaló véleményemet. A cinizmus és az idiotizmus skálájába az utolsó száz méteren sikeresen felfejlõdött, elfogadhatatlan regiszterekben csengõ kampánytettek és nyilatkozatok elleni védekezésként az ókori Egyiptom szeméttelepein talált papiruszleveleket olvasok. „Írd meg, hogy szolgál az egészséged, és mire van szükséged. Ha ezt megteszed, szívességet teszel nekem: leveleinknek azt az érzést kell kelteniük, mintha szemtõl szemben állnánk egymással” – írta úgy 2250 éve a Kairótól délre esõ Oxyrhyn-chus (Hegyesfejû hal városa) Achillion nevû polgára. „Amióta elmentél tõlem, éjjel gyászoltam és sírtam, nappal pedig panaszkodtam... Olyan leveleket küldtél, amelyek még egy követ is megolvasztottak volna” – áll Szerénosz magánlevelében, amelyben közli feleségével, Isidorával, hogy nincs tovább. A teljes lelet 400 ezer emberi hangú levélbõl áll. A Hegyesfejû hal városáról annyit, hogy saját tanácsa volt, élén a polgármesterrel és a tisztségviselõkkel. A tanácstagokat a prominens polgárok közül válogatták, munkájukban elkövetett hibáikért saját zsebükbõl fizettek bírságot. Volt adó, bank, közfürdõ, szökõkút, virágzott az élelemmel, sörrel, gyógyszerekkel és könyvekkel ûzött kereskedelem, a szabályokat kötelezõ erejû szerzõdések biztosították. Bizonyára nem volt könnyû az élet, amelynek részleteit a fenti hangnemben osztották meg egymással. A haladásnak köszönhetõen, nagy szerencsénkre, mára minden ilyesmi változott.