Drakulátlan tisztaság

A Drakula-brand (igen, ilyen is van) eddigi tulajdonosa, a Brassó megyei közgyűlés ugyanis olyan szerződést kötött egy francia író cégével, amelynek értelmében az új partner szabadon rendelkezhet a névvel, így akár tovább is adhat rajta.
Mármost eleve érdemes azon elmerengeni, mitől lett a Drakula-márkanév tulajdonosa a brassói megyei önkormányzat, hiszen Drakulának, azaz Vlad Ţepesnek körülbelül annyi köze van a törcsvári kastélyhoz, mint Frankenstein doktornak a kórház-privatizációhoz – még akkor is, ha a helyi üzleti folklór azt hirdeti, hogy az volt Drakula kastélya. Persze szemesnek áll a világ alapon valószínűleg még idejekorán bejegyeztették a márkanevet, jó, ha van jeligére, arra gondolva, hogy egyszer még profitálhatnak belőle. Ezt gond nélkül meg is tehették, hisz Bram Stokertől tudjuk, hogy Drakula objektív okok miatt már nem tiltakozhat, jogutódok meg a jelek szerint nincsenek. Viszont most még akár szívás is lehet a vámpírbiznisz vége. Hiszen mi lesz, ha az új többségi tulajdonos úgy dönt, hogy legenda ide, hagyomány oda, az infrastruktúra hiánya miatt Erdély mégsem a legmegfelelőbb helyszín a Drakula-mítosz ápolására, ezért mondjuk, kinevezi valamelyik nyugat-európai várat Drakula-kastéllyá? Sőt akár az sem elképzelhetetlen, hogy a minél nagyobb kényelem jegyében egyenesen Párizs központjába költözteti a helyszínt. Ott aztán a japán turistacsoportok megtalálhatják az ötcsillagos szállodát, a világvárosi hangulatot, a történelmi és kulturális műemlékeket – majd mindennek a tetejébe valahol a Montmartre vagy a Quartier Latin egy eldugott sikátorában még egy echte, autentikus vámpírtámadást is átvészelhetnek.
Mi meg itt maradunk a hegyekkel, a vadregénnyel meg a festői várkastéllyal egy szem Drakula nélkül. Igaz, ezt is ki lehet használni. Már látom is a szlogent: Erdély, a Drakulátlan tisztaság földje, ahol (most már) garantáltan vámpírmentesen, biztonságosan kikapcsolódhat!