Dobozolás

Kezdődhetett tehát az újabb dobozgyűjtés. Szólt a sarki boltosnak, hogy ha kiürülne a nápolyi szeletes vagy a mosószeres kartondoboz, rögtön tegyék félre neki. Persze az árus többnyire megfeledkezett a kéréséről, és kitette a dobozokat a kukába. Szerencsés napokon azért sikerült elkérni az épp kiürülő fagyisdobozt vagy a tyúkot ábrázoló tojásos kartont. Szinte irigyelte a kukázókat, amint látta, hogy mekkora köteg szépen összetűrögetett doboz alatt roskadoznak. Ugyan a zöldséges bolt előtt mindennap ott sorakoztak a kiürült dobozok, de szégyellte csak úgy felkapni őket. Egy szabad délután aztán egy kötés retek vásárlásának ürügyén véghezvitte a nagy bevetést: négy gyönyörű banános és két epres dobozzal vonult haza nagy diadalmasan.
A házban már lépni sem lehetett a dobozoktól. Ott rostokoltak konyhaasztalon, a hűtőszekrény tetején, tornyosultak az ágy, a szekrény mellett. Kerülgetni kellett őket az előszobában, csak óvatosan, nehogy összeomoljon a halom. Csupán a vízum hiányzott, és máris kezdődhetett a pakolás. Nem merészkedett előtte nekifogni, nehogy szerencsétlenséget hozzon a korai sietség. Tudta, hogy melyik dobozba mit csomagol majd, türelmetlen volt, égett a vágytól, hogy végre összeszedje a cókmókot, és új életet kezdjen. Csakhogy a vízum bukott, ő pedig maradt a régi életével és a dobozhalommal.
Legalább lesz a házinéninek szeméttárolója.