Most nem is a strasbourgi bíróság ítéletét szeretném boncolgatni, hiszen még el is fogadhatjuk az indokot, amely szerint attól még senkit sem visz el hajnali ötkor az ÁVÓ, ha egy futóbolond vörös csillaggal a zakóján – vagy Kádár János portréjával a nyakkendőjén, esetleg övére jobboldalt sarlót, baloldalt kalapácsot kötve, a Lenin-összes köteteiből emelt dobogón állva – élteti a gulyáskommunizmust néhány tucatnyi kisnyugdíjas előtt. (Más kérdés persze, hogy az ítészek akkor is ugyanígy vélekedtek volna, ha például annó államosítás címén elbitorolták volna egyébként baloldali érzelmű nagyapjuk kisüzemét, boltját, egy egész családot fosztva így meg a megélhetésétől.) Inkább azon tűnődöm, milyen lelkivilága lehet annak, aki egy olyan országban rohangál föl-alá egy gyilkos rendszer szimbólumával a zakója hajtókáján, ahol százezrek, milliók életét nyomorította meg a kommunista hatalom. Meg annak, aki amúgy szocialista EP-képviselőként rögtön elkezdi – már elnézést – cukrozni a taknyot, monván: „a hagyományos bal-oldali jelképeket csak egy időre tudták elorozni a demokratikus mozgalmaktól a sztálini típusú diktatúrák.” Erre ugyanis akár azzal is lehetne replikázni, hogy ugyanezen az alapon a háromezer éve az indiaiak által a jó szerencse jelképének tartott horogkeresztet is csak egy időre tudta elorozni a hitleri önkényuralom. Lehetne replikázni, de kultúrember ilyent mégsem mond, hiszen mára ez a szimbólum az őrült pusztítás és a tömeggyilkosság jelképévé vált. Mint ahogy – tetszik vagy sem – a vörös csillag is. Amúgy tényleg igazuk van a strasbourgi bíráknak: mindenki olyan szimbólum, eszme felvállalásával iratkozhat ki a civilizált társadalom kötelékéből, amilyenével éppen akar. Csak aztán ne csodálkozzon, ha a civilizált társadalom a továbbiakban ennek szellemében viselkedik vele szemben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Irányított légibombákkal támadta a dél-ukrajnai Herszont szerdára virradóra az orosz légierő, és Odesszát újabb dróncsapás érte.
Látogatottsági adatok